Ha behunytuk a szemünket, s csak a hangjára, intonációjára figyeltünk, édesapja, a fanyar humorú, szomorú szemű kabarészínész, Benedek Tibor jutott az eszünkbe. Benedek Miklós azonban nem játszott rá a hasonlóságra, teljesen eltérő színpadi karakterré vált az évtizedek során. Amikor 1969-ben, Szinetár Miklós osztályában elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, azonnal a Nemzeti Színházba került – jelentősebb szerepekben ekkoriban azonban inkább a gyermekszínházban láthatta a közönség. „Mindig oda kellett figyelni rá, de az »áttörés« valahogy elmaradt, igazából nem is kapott rá lehetőséget” – összegezték pályakezdésének első éveit 1983-ban. A mellőzöttségen úgy segített, hogy Császár Angelával és Szacsvay Lászlóval 1980. február 10-én szokatlan összeállítással lepte meg a közönséget. A Budapest Orfeum dalokkal, versekkel, jelenetekkel idézte meg a huszadik századot a Hevesi Sándor téri Nemzeti Színház nézőtéri büféjében, és óriási sikert aratott. Benedek Miklós ezzel párhuzamosan Székely Gábor és Zsámbéki Gábor Nemzeti Színházában is bizonyíthatott. „Valójában a Nemzeti Színház új vezetése adja neki a jelentős lehetőségeket a Danton halálában, a Konyhában, az Éjjeli menedékhelyben, az Úrhatnám polgárban” – méltatta a Film Színház Muzsika szerkesztője 1981-ben a Jászai Mari-díjjal jutalmazott művészt.
A Katona József Színház megalakításakor, 1982-ben természetesen ő is az új társulathoz szerződött. A Budapest Orfeumot az új színházba átvitték, ahol 1983. január 8. és 1990. május 11. között játszották. De nem csak emiatt volt ez az időszak életének egyik legjobb szakasza. Remek szerepeket kapott – például Metellust Füst Milán Catullusában (1987. március 6.), Orsinót a Vízkereszt, vagy amit akartok (1989. április 24.) című Shakespeare-darabban, Casti-Pianit Frank Wedekind Lulu (1990. február 9.) című drámájában. Gogol vígjátékában, A revizorban (1987. december 18.) önként vállalta a járási orvos egymondatos szerepét. A színjátékot vagy százötvenszer játszották, s bejárta vele a fél világot.
A Katonában rendezhetett is: Ivan Kušan Galócza (1986. március 7.) című énekes komédiája nagy rendezői sikert hozott számára. A színészek óriási kedvvel vettek részt a korábbiaktól sok mindenben eltérő előadásban, amely három év alatt százszor került színre.
Ne feledkezzünk meg a Játékszín legendás premierjéről sem! Nóti Károly és Zágon István Hyppolit, a lakáj című komédiáját 1984. március 22-én mutatták be. A címszerepben Benedek Miklósnak sikerült Csortos Gyula emlékével versenyre kelnie. Nem utánozta a legendás színész joviális alakítását: helyette félelmetes, titokzatos, a gazdáit delejező figurát teremtett.
Az ezredforduló után, 2002-ben ismét a Nemzeti Színház együttesének lett a tagja, ahol ismét emlékezetes karaktereket formált meg. Prospero volt A viharban (2002. március 25.), Pilátus a Mester és Margaritában (2005. április 1.), Von Wehrhahn A bundában (2006. április 27.), Gyurica Az ötödik pecsétben (2006. november 16.), Róna-Ilos a Hermelinben (2007. május 12.) A Nemzeti Színházból 2009-ben elbocsátották. Ekkor a Vígszínház Turai szerepére kérte fel Molnár Ferenc Játék a kastélyban (2009. október 24.) című darabjában, majd Csehov Ványa bácsijában (2010. október 1.) játszott. A Belvárosi Színház előadásaiban 2017-től láthatta a közönség.
Lehetetlen felsorolni valamennyi jeles alakítását, rendezését, filmszerepét. Különösen fontosnak tartotta a két világháború közötti színházi világ újrafelfedezését, szívesen vitte színpadra Heltai Jenő, Molnár Ferenc, Szép Ernő műveit.
Tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (1992–2007). Osztályaiban számos nagyszerű színész végzett, számukra meghatározó volt mesterük viszonya a színpadhoz.
Szinte minden kitüntetést megkapott: Farkas–Ratkó-díj (1978), Rajz János-díj (1978), Jászai Mari-díj (1981), Magyarország Érdemes Művésze (1989), a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1998), Magyarország Kiváló Művésze (2012), Kossuth-díj (2016), a Nemzet Színésze (2023).
Többször vendégül láthattuk a Bajor Gizi Színészmúzeumban, ahol nemcsak a magyar kabaréról beszélt szívesen, gyakran felidézte a Nemzeti Színház és a Katona József Színház történetének egy-egy epizódját is.
Emlékét megőrizzük. Nyugodjon békében!