Feltehetően kevesen tudják, hogy létezik egy igen nagy múltú színészfamília Magyarországon, amely lassan több mint száznyolcvan éve van jelen a magyar színházművészetben.

Még 1831-ben Latabár Endre, a debreceni jogakadémia hallgatója úgy döntött, hogy abbahagyja a tanulmányait, és csatlakozik Kilényi Dávid társulatához, mint másodtenorista. S innentől kezdve a család története újra meg újra összefonódott a magyar színháztörténettel. Ennek ellenére sokan csupán a leghíresebb tagjukat, Latabár Kálmánt ismerik, pedig a családból többen is szolgálták Tháliát…

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Színlap- és Kisnyomtatvány-tárának egyik jelentős gyarapodása ugyancsak a Latabár-családhoz köthető. Gyűjteményünkbe került ugyanis kilencvenhat darab színlap és tizenegy darab szórólap, amelyek mind Latabár Kálmán (1902‑1970) és fivére, Árpád (1903-1961) kivételes színészi pályáját illusztrálják. A kollekció első darabja az 1933. március 16-án bemutatott Bolondóra című előadás színlapja, ekkor szerepelt először együtt a színpadon a két testvér az édesapjukkal, id. Latabár Árpáddal. Az utolsó színlap pedig Latabár Kálmán egyik utolsó nagy alakítását, Saint Hippotaise szerepét hirdeti az 1967. október 27-én bemutatott Lili című operettben, melyben már a fiával, ifj. Latabár Kálmánnal játszott együtt.

A két testvér számtalan sikerszereppel büszkélkedhetett, színpadon és mozivásznon egyaránt. Remekül kiegészítették egymást. Ám a fiatalabb Árpád mégis háttérbe szorult a bátyja, Kálmán mellett.

Molnár Gál Péter többek között a testvérek kapcsolatáról is hosszan ír A Latabárok című könyvében, melyben részletesen bemutatja ezt a méltán híres famíliát, külön fejezetet szentelve a Latabár Kálmán munkásságát reprezentáló plakátoknak. A színlapokat elemezve rámutat, hogy az 1940-es években pirossal kezdték el szedni a nyomdászok a vezető művész nevét, nagyobb betűkkel tüntették fel, mint magát, a szerzőt vagy a darab címét.

 
Latabár Kálmán vidám estje. 1950 és 1953 között
(OSZMI/Színlaptár, 3022/8)

 
Latabár Kálmán vidám estje. Balatonfüred, 1952. július 27.
(OSZMI/Színlaptár, 1209/1)

 
Mindezt jól példázza a Latabár Kálmán vidám estjét hirdető plakát, melynek szövege szintén piros betűkkel íródott, így adva hírül az aktuális közönségnek, hogy a kedvencük hamarosan náluk fog fellépni. A plakát szinte „kiabálja” a művész nevét, ez lett rajta ugyanis a nézők számára az elsődleges információ. Mellette minden más a háttérbe szorult, szinte elhanyagolhatóvá vált. Ám még ez a kevés adat is árulkodó lehet a színháztörténészek számára, hiszen a művész népszerűségének mértékéről ad képet.

Más szempontból is jelentős forrásanyagként szolgálhat ez a gyűjtemény, ugyanis a segítségével feltérképezhetjük a Latabár testvérek vidéki körútjait, melyek állomásai voltak többek között: Debrecen, Pécs, Kolozsvár, Székesfehérvár, Zalaegerszeg, és még hosszan sorolhatnánk…

Persze, nem hagyhatjuk ki a Balatont sem, a Latabár testvérek többször is turnéztak a magyar tenger partján, felléptek Balatonföldváron, Siófokon, illetve Balatonfüreden is. Ez utóbbit prezentálja a Latabár Kálmán vidám estjét Balatonfüreden hirdető színlap is (amely egyben remekül példázza Molnár Gál Péter állításait is Latabár Kálmán piros betűs színlapjairól).

Nevető vendégszolgálat című műsor plakátja ugyancsak Latabár Kálmán egyik balatoni körútjáról tudósít. A grafika Pusztai Pál (karikaturista és reklámgrafikus) munkáját dicséri. (Pusztai legismertebb alkotása talán a Ludas Matyi című lapban megjelenő Jucika-sorozat.)

 
Nevető vendég szolgálat, 1963.
(OSZMI/Színlaptár, 3022/7)

  
Szív küldi.... Szerencs, 1958. november 28.
(OSZMI/Színlaptár, 2614/1)

A Latabárok tájelőadásainak legtöbbször a helyi kultúrházak adtak otthont. Így volt ez például Szerencsen is, ahol a két testvér – Kálmán és Árpád – a Szív küldi…című zenés műsorukkal a Szerencsi Cukor- és Csokoládégyár Kultúrotthonában léptek fel, ahogy erről a plakát jobb felső sarkában lévő, kissé elmosódott, kultúrházi bélyegző is tanúskodik. Vagy például Hajdúszoboszlón, ahol a helyi színház vendége volt Latabár Kálmán. Ő játszotta ugyanis Zwickli Tóbiást a Mária főhadnagyban és Furuglás Lalit az Aranysárga falevél című előadásokban.

 

 
Található a gyűjteményben néhány olyan alkalmi előadásra invitáló színlap is, melyek valamilyen különleges helyszínen játszódtak. Ilyen például az Aranybika Hotel Debrecenben, amely egyik legpatinásabb szállodája volt hazánknak, vagy a Pécsi VSK Stadion, ahol az Országos Rendező Iroda szervezésében a „Hajrá Pécs” című műsorban színművészek, zenészek és sportolók egyaránt szórakoztatták a közönséget.

A Latabár testvérek többször is turnéztak külföldön, ily módon bejárva a határon túli városainkat. Például a szlovákiai Nyitrát, ahol a helyi kulturágazati csoport rendezésében került színre a Latabár Kálmán vidám estje, ahogy erről a különleges, kétnyelvű plakát is tanúskodik.

Latabár Kálmán vidám estje. Nyitra, 1952 után
(OSZMI/Színlaptár, 2233/1)

A gyűjtemény részét képezi még hat darab filmplakát is, melyek közül kettő szintén idegen nyelvű. Az első, 1952-es moziplakátot ugyanis oroszul, cirill betűkkel írták, a korszak egyik legsikeresebb zenés vígjátékát, az Állami áruházat népszerűsíti. Rajta a film híressé vált jelenete, melyben a Latabár Kálmán által alakított figura éppen egy törött gipsz gólyát készül rásózni valamelyik vevőre. A másik, egy német nyelvű filmplakát, amelynek már a címe is érdekes. 2:0 für Marika – szószerinti fordításban 2:0 Marika javára. A magyar mozik műsorán ugyanez a film Civil a pályán címen szerepelt. Ezen a plakáton is feltűnnek filmjelenetek, illetve a két félalakos képet a főszereplőkről, Soós Imréről és Ferrari Violettáról.

Igazi kuriózumnak számít még az a reklámplakát, mely az egyik népszerű szerencsejátékot, a totót hirdeti. A plakáton a két Latabár testvér látható, amint épp fogadást kötnek egymással. A felső sarokban ott a szerencsejáték régi logója, a totóarcú focilabda.

Különlegesnek minősül még az az 1964-es, Győrből származó színlap is, amely Latabár Kálmán egyetlen rendezői vállalkozásáról, a Szelistyei asszonyok című előadásról tudósít. A színész játszott is ebben a darabban, mégpedig Mujkót, Mátyás király udvari bolondját alakította. (Ezt a szerepet többször is eljátszotta élete során.) Egy fekete‑fehér szerepfotót is láthatunk róla a plakát bal oldalán. Sajnos, a dokumentum sérült, eredetileg együtt hirdette ezt az előadást a Kisfaludy Színház másik nagy sikerével, a Fekete gyémántokkal (ebben Medgyesi Mária játszotta Evila szerepét), de az erre vonatkozó részt később levághatták róla.

Szelistyei asszonyok. Győr, 1964. október 9.
(OSZMI/Színlaptár, 1510/1)

Végezetül megállapíthatjuk, hogy a Latabárok bizony mind a mai napig jelen vannak a magyar színházművészetben. Latabár Kálmán unokája (akit szintén Kálmánnak hívnak) – folytatva a családi hagyományokat – ugyancsak művészeti pályára lépett. A balettintézet elvégzése után táncművész lett belőle. Jelenleg is játszik a Vígszínházban és a Pesti Színházban, többek között szerepel A dzsungel könyve, A hegedűs a háztetőn és az Óz, a csodák csodája című előadásokban.

Írta: Diósi Judit

Fotó: Füle Péter

 

Hónap műtárgya archívum