E. G. Craig levele Hevesi Sándornak
Két színházművész barátsága páratlan jelenség nemcsak a magyar; hanem az európai színháztörténetben is. Írók, festők, muzsikusok tucatját lehet felsorolni, ha szó esik a művészbarátságról, de színészt és rendezőt csak néhányat. A magyar Hevesi Sándor és az angol Edward Gordon Craig szoros kapcsolatát a hagyomány mellett megőrizték a mindent „tovább élő” dokumentumok is: 83 levél, mely az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Kézirattárában és a Bibliothèque de l’Arsénal „Collection Craig”-jében található.
„Még mindig remélem, hogy nemsokára Ausztriában és Magyarországon lehetek..., de nincs egy fillér sem a zsebemben, így hát nem tudom, mely napon indulhatok el Bécs és Budapest irányába. Az alábbi okból kértem, hogy írja meg nekem, melyik napon nyit a színháza: úgy gondoltam, elintézem amerikai és londoni lapokkal, hogy 8 vagy 10 cikket írok a bécsi és budapesti színházakról, így elég pénzhez jutok, hogy mind a kettőt meglátogassam, és megbeszélhessünk néhány kérdést. Az amerikai és londoni lapok olyan gyatra ajánlatokat tettek, hogy megsértődtem és visszautasítottam őket. Végül is úgy hiszem, én E.G.C. vagyok és (ha itt az ideje) meghalhatok - de a pimaszságot nem tudom elviselni, és nem utazhatok harmadosztályon Bécsbe és Budapestre. A New York Times 120 fontot ajánlott föl 6 cikkért, 6 hónapi költségre (ezt a játszi ajánlatot nem fogadtam el). A londoni „Times" 50 fontot ajánl fel 5 cikkért; ez nem egy gazdag lap, tehát nem utasítottam el; és ha elmegyek Bécsbe és Budapestre, megírom az 5 cikket ennek a nemes (bár merev) vén újságnak.”
Letter of E. G. Craig to Sándor Hevesi
A friendship between two theatre artists is always a unique phenomenon not only in the Hungarian but also in the European theatre history. When speaking about artistic friendship we could list dozens of writers, painters, musicians, but only a handful of actors and directors. The close friendship between the Hungarian Sándor Hevesi and the English Edward Gordon Craig was also preserved by some documents which ‘live on’: 83 letters are the part of the collection of the Hungarian Theatre Museum and Institute and of the Bibliothèque de l’Arsenal’s “Collection Craig”.
„I still hope to be in Austria and Hungary before long... but I have not a penny in my pocket, so I am not sure which day I shall move towards Wien and Budapest. I wrote asking you which day your Theatre opened, for this reason: I thought I would arrange with American and London newspapers to write some 8 or 10 articles about Wien and Budapest theatres, and thus gain enough money to visit you both, and discuss a few questions. The American and London papers offered me such poor terms that I was offended and rejected them. After all, I suppose I am E.G.C. and can (if it's time) die - but I can't suffer impudence - nor can I travel 3rd class to Wien and Budapest. The New York Times offers me ₤ 120, for six articles, to cover 6 months (I refused this playful offer). The London "Times" offers me ₤ 50 for 5 articles: it is not a rich paper, so I have not refused it; and if I come to Wien and Budapest I will write 5 articles for this noble (but stiff) old newspaper.”
