Fotó Kóré Sándorról és a Nemzeti Színház tagjairól

Kóré Sándor (1860–1902) a Nemzeti Színház tragikusan korán elhunyt tagja díszítőként és lámpagyújtogatóként kezdte pályáját, majd éveken át szereposztóként dolgozott. A színészeknek folyton drámákból citált, a legkedvesebb szerzője Tóth Ede és William Shakespeare volt. Beregi Oszkár emlékezésében így örökítette meg alakját: „a Nemzeti Színház udvarán odajön hozzám a mindig tréfálkozó, kicsit nagyképű, hivatalos igazgatósági leveleket vagy szerepeket jobb-rosszabb viccekkel kézbesítő szereposztó, Kóré Sándor: »Mondja, kérem, kisdiák: hogy áll most a nagyvilág? Jászaiért epedek, viszek neki szerepet. Tessék megmondani kérem, otthon van most a művésznő? Olyan nehéz ez az új szerepe, hogy nemcsak neki lesz nehéz eljátszani, de nekem is nehéz kétszer elvinni.« Megnézem a szereposztókönyvet. És megemelem a szerepet. Nehéz a szerep, még megemelni is nehéz. Sejtelmem sincs, ki ez a Tudor Mária.”

 

Photo of Sándor Kóré

 Sándor Kóré (1960–1902), a member of the National Theatre who passed away at a tragically young age, started his career as a lamp lighter and decorator, after which he worked for many years as a cast distributor. It was his habit to recite plays to the actors all the time, Ede Tóth and William Shakespeare were his favourite authors. Oszkár Beregi remembers him in his memoirs: ‘on the yard of the National Theatre Sándor Kóré comes to me, the always jocund, slightly conceited guy, who delivered the official letters from the directorate and the roles to the actors accompanied by jokes of varying quality. “Tell me, pray thee, little chap, where is the world heading at? I’m crazy about Jászai, I take her this role hastily. Be so kind and tell me if she is home presently. Her new role is so heavy that it won’t just be difficult for her to play it, but also for me to take it to her twice.” I take a look at the casting registry and try to lift the script. It’s a heavy role, even to lift it. Still, I haven’t got the slightest clue who this Mary Tudor was.’