Elhunyt Andorai Péter (1948-2020)

Az Országos Színháztörténeti Múzeumunkban kilencvenkilenc olyan előadást találni a magyar színházak műsorát összegző adattárban, melyben Andorai Péter közreműködött. A legelső az 1971-es „gumibotos Rómeó és Júlia”, Major Tamás rendezésében, a Nemzetiben. „Harmadik őr: Andorai Péter” – hirdeti a színlap. Ősszel már a kecskeméti Katona József Színházban találjuk, ahol a Leányvásárban a két világháború közötti hazai színházi élet egyik sztárja, Perényi László játszott. De szerepelt Ruszt Hamletjében is – Marcellust alakította.

 

A Színház- és Filmművészeti Főiskolára 1972 őszén – hatodszorra – vették fel, Simon Zsuzsa osztályába került. A végzés után Kecskeméten folytatta. Ő volt Kis János Sarkadi Imre Oszlopos Simeon című drámájában, melyet 1977-ben Gábor Miklós rendezett; és 1978-ban az Énekes a sokszor emlegetett Koldusoperában (Bicska Maxi: Trokán Péter, Peacock: Gábor Miklós, Kocsma Jenny: Vass Éva, Tigris Brown: Hetényi Pál, rendező: Valló Péter).

 

Ruszt József 1978-ban a Népszínházba hívta, 1980-ban a Mafilm színtársulatának lett a tagja. Vendégként gyakran lépett fel Paál István szolnoki rendezéseiben – 1981-ben a Hamletben, 1982-ben a Ványa bácsiban. 

 

Andorai Péter 1983-ban leszerződött a József Attila Színház társulatához, ám inkább arra emlékezünk, hogy a Rock Színház Evita-előadásán 1984-ben Perón szerepében láthatta a közönség, majd 1986-ban a Vígszínházban játszott – Ascher Tamás rendezésében – Az ördögök című Albert Camus-darabban. 

 

Tagja volt Radnóti Miklós Színháznak (1989–1990), a Veszprémi Petőfi Színháznak (1990–1991), a pécsi Nemzeti Színháznak (1994–1997). Fellépett Szegeden (1996–1998–1999), Miskolcon (2000-ben), ismét Kecskeméten (2001–2002). Ekkor egykori osztálytársa és jó barátja, Ádám Tamás rendezéseiben Willy Lomant (Miller: Az ügynök halála) és Strindberg Az apa című művében A kapitány szerepét játszotta. Schimmelpfennig Push upjának magyarországi bemutatóján Kárász Zénó volt a partnere. Majd 2003-ban ismét a József Attila Színház társulatához szerződött. 

 

„A színpadon nehezen találtam meg a saját hangom, és máig jobban is érzem magam intimebb helyzetekben, kisebb kamaraszínpadon, mint ezerfős nézőterek előtt. A filmen ez az elejétől sokkal természetesebben fakadt belőlem, mert közelebb áll hozzám az a bensőségesebb játékmód, amit a kamera szeret. A titok meg talán az, hogy nagyon erős kontroll működik bennem, és azonnal megérzem, meghallom, mint az énekes, amikor elvét egy hangot és hamisan szól, ha egy helyzetben nem én vagyok” – nyilatkozta, amikor 2015-ben a Nemzet Színészének választották. 

 

Azt is elmondta ekkor, hogy meglepte a döntés, hiszen nemcsak a közönség, de a szakma is filmszínészként ismerte elsősorban. Több tucat játékfilmben és mintegy félszáz tévéprodukcióban szerepelt. A Bizalom (1978) sikere után Szabó István szinte valamennyi filmjében feltűnt. Enyedi Ildikó Simon mágusának (1999) címszerepéért több fesztiválon is elnyerte a legjobb férfialakítás díját. 

 

Munkásságát 1980-ban Jászai Mari-díjjal, 1994-ben Kossuth-díjjal ismerték el, 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét. 

 

Tehetsége Andorai Pétert a kortársai közül mindenképpen kiemelte. Egy egész korszakot határozott meg elementárisan őszinte játéka a kamerák előtt. Filmjei a színháztörténetnek is megőrzik kivételesen kifejező arcát.