Akinek a jutalma a bábok sikere volt - Bródy Verára emlékezünk

Bródy Vera (fotó: ismeretlen felvétele)

 

Január 5-én, kilencvenhat éves korában elhunyt Bródy Vera Munkácsy Mihály- és Jászai Mari-díjas báb-, díszlet- és jelmeztervező. Az Állami Bábszínház meghatározó művészét egykori igazgatója, Szilágyi Dezső soha nem fáradó gyermeklélekként jellemezte kiemelve alkotásainak szépségét, naiv báját, általános emberi jellemvonásokat ábrázoló karakterességüket. Bródy Vera elmondása szerint hivatása nem maradt a bábszínház falain belül, életének szerves részévé vált: „A bábtervezés (…) nem egyszeri és meghatározott időre szól, hanem állandó tevékenység, mely lassan életformává növi ki magát. (…) A bábtervező a színészt tervezi meg, annak arcát, karakterét, minden elkövetkezendő mozdulatát. (…) A tervező tulajdonképpen rendező is, mivel gondolatban végigjárja figuráival a darab minden jelenetét, és látnia kell, hogy a különböző szituációkban mi mindent fog tenni a születendő bábu.”  [1.]

 

Szülei hegedűművésznek szánták, végül színésznő lett. Makay Margit színitanodájában tanult. 1950-ben a moszkvai bábszínház Szempillád zizzenése című budapesti vendégjátéka láttán szeretett bele a báb műfajába, és jelentkezett az Állami Bábszínházba. Bod László igazgató először gépírónőként alkalmazta, majd 1951-től bábkészítőként dolgozott a Jakovits József szobrászművész vezette bábműhelyben. Első önálló tervezése mégsem a bábszínház színpadára készült. A Szomszédasszonyok című előadás kapcsán kapott felkérésre ekképpen emlékszik vissza: „Bod László Szilágyi Dezsővel, aki akkor a Népművelési Intézetben dolgozott és bábfüzeteket szerkesztett, megrendezett egy bemutatót az Írószövetség tagjainak. Három népi bábjáték került színre. Egy Petruska-, egy Hanswurst-játék és egy francia szerző, Louis-Émile-Edmond Duranty Szomszédasszonyok című műve. Ez utóbbi megtervezését és kivitelezését Bod rám bízta, mivel a műhely túl volt terhelve. A díszletet Márkus Anna tervezte, akinek a segítségével otthon varrtam a harisnyafejű, kesztyűs bábokat, úgyszólván a térdemen. Nagyon büszke voltam a megbízásra, valójában ez volt a tűzkeresztségem.”

 

A Szomszédasszonyok című előadás bábfigurái

 

A műhelyben Jakovits tanítványaként Gábor Éva és Bod László terveit kivitelezve tanulta a mesterséget. Az ő tervező asztalán született meg Misi Mókus. Első bábszínházi tervezésre szóló megbízása nagy örömére szolgált, mert gyerekkora óta vonzotta az állatok világa, állatkerti látogatásaiból többször merített ihletet. Nagy kihívásként emlékszik vissza erre a munkára, ahol tizenkilenc színt és körülbelül negyven bábut kellett megálmodnia. Első bábszínházi figurája, a csintalan mókus kalandos történetei 1952-ben indultak, és páratlan sikerszériát éltek meg a bábszínpadon, generációk nőttek fel rajta. Az 1961-ben bemutatott Misi mókus vándorúton című előadást majdnem 60 évig műsoron tartották. 

 

Az igazgatóváltás okozta kedvezőtlen változások miatt a társulat több tagját követve felmondott, és 1956-1958 között a Győri Állami Bábszínház művésze lett. Ott a tervezés, kivitelezés mellett a bábszínész új szerepkörében is kipróbálhatta magát. Az ekkor született előadások, így tervezései is, a későbbi Állami Bábszínház meghatározó produkcióivá váltak. „Fontos volt számomra, ha kicsi és jelentéktelen szerepekben is, de színpadon kézbe vehettem a bábot, és játszhattam. A tervezőnek tudnia kell mozgatni a bábut, és érezni, átélni a színész helyzetét a paraván mögött” – vallott a tapasztalatszerzés korszakáról.

 

 

1958-tól ismét az Állami Bábszínházban dolgozott. Bródy Vera és Koós Iván tervező-kettőse évtizedekre meghatározta az Állami Bábszínház előadásainak vizualitását. A visszaemlékezések szerint első együttműködésük során azonnal megtalálták a közös hangot, különböző világuk ellenére nagyon jól kiegészítették egymást: „Az Aladdin csodalámpája volt Koós Ivánnal az első közös munkánk. Ezzel a darabbal nagy lépést tett előre a színház a képi és játékstílus változásait illetően. (…) A teljesen leegyszerűsített formájú fejek különböző textillel voltak bevonva. A bábok testét bő köpenyek, fátylak, selymek adták. Elhagytam a pálcákat, sok helyen látható kezek se voltak. Meglepetés volt ez színészeknek, rendezőknek, mert teljesen más módon kellett a gesztusokat létrehozni, mint amihez hozzá voltak szokva.”

 

Aladdin csodalámpája című előadás jelenetei (Fotók: Főfotó és MTI / Keleti Éva)

 

Bródy Vera művészi kiteljesedését Szilágyi Dezső igazgatósága hozta meg. Emblematikus előadások bábjai, díszletei, jelmezei kerültek ki a keze alól, több mint százötven bábjáték tervezése köthető a nevéhez. Volt, amikor a zene hatására alkotta meg a figurákat, volt, amikor hosszabb keresgélés, kutakodás előzte meg az előadást összefogó stílus megtalálását. Jevgenyij Svarc darabja, A sárkány az egyik legkedvesebb munkája volt: „A mű mindenféle terror ellen szól. (…) A darabbeli ország négyszáz éve él a sárkány terrorja alatt, az emberek elvesztették emberi mivoltukat, szétroncsolódtak kívül-belül. A macska, az erdei állatok, néhány mesterember és egy kisgyerek őrizte csak meg emberségét. Ezt a teljes elkorcsosulást kellett megeleveníteni. Könyvtárakban kerestem állatok, növények, bogarak képeit, végiglapoztam számtalan kortárs művész könyvét, kiállításokon, múzeumokban jegyeztem részleteket, hangulatokat, de egységes, minden figurát összefogó alapelemet csak nem találtam. Míg egyszer, valamelyik fiókom alján, rá nem bukkantam egy évekkel korábban a Mátrában látott, hirtelenjében lerajzolt madárijesztők képeire. A madárijesztő minden formájában embert ábrázoló tákolmány, de csak emlékeztet rá! Egyszerű szerkezete miatt bármit rá lehet akasztani, bármivé lehet alakítani. Ez adta meg a kiindulópontot a munkához és a figurákat összefogó stílushoz.”

 

„A fából faragott királyfinak nem kerestem a stílusát, a zene határozta meg, mit kell csinálnom.”

A fából faragott királyfi című előadás jelenete (fotó: Óhidy Lehel) 

 

A sárkány című előadás egyik jelenete 1967-ből (fotó: MTI / Keleti Éva)

 

1968-ban férjével Párizsba költözött, de kapcsolata nem szakadt meg az Állami Bábszínházzal. Egészen az 1990-es évek elejéig tervezett a társulat számára. A Tűzmadár című bábbalettet először egy francia tanfolyamon hozták létre Koós Ivánnal. Bródy Vera rendezését 1982-ben mutatták be Budapesten. „Lobogó selymek. A játékteret betöltő, majd visszahúzódó anyagok lüktető mozgása. A drapériák mozgásrendszerei: kifeszülések, elrenyhülések, az anyag belső dinamikájának színpadi hasznosítása egyszeri alkalom volt az anyagban és a merő látványból álló drámaiság megjelenítésére. Gyönyörűséget keltő átjárhatóság nyílt zene és képzőművészet, iparművészet és tánc között” – írta Molnár Gál Péter az előadásról. [2.]

 

A Tűzmadár című előadás egyik jelenete (fotó: ismeretlen felvétele)

 

Televíziós munkájának köszönhetjük Mazsola és Tádé legendás alakját, szívéhez mégis a képen látható Gombóc tündér állt közel: „Gyerekeknek apró, egyszerűen elkészíthető játékokat fabrikáltam egy kis papírtündér segítségével, aki az unatkozó gyerekek szerepét töltötte be, és hol itt, hol ott bukkant fel, mellettem, előttem vagy a fejem felett. Tehette, mert tündér volt! A bábu hangját Havas Trudi [3.] kölcsönözte utánozhatatlan bájával.”

 

Bródy Vera a bábszínházra, a társulatra mindig is családjaként tekintett. 2015-ben, a bábszínházi világnapra írt üzenetében így köszöntötte egykori családját: „A távolból üdvözlök mindenkit, akik összejöttek ezen a kivételes napon, amikor a bábok uralják azokat a településeket, ahol magyar nyelvű bábosok élnek és alkotnak. Üdvözlöm a paravánon és rivaldán innenieket és a túloldalon tevékenykedőket. Bábszínészeket, tervezőket, rendezőket, zenészeket, igazgatókat, az irodákban dolgozókat, és engedjék meg nekem, hogy megkülönböztetett szeretettel üdvözöljem azokat a munkatársakat, akikkel a nagyérdemű közönség soha nem találkozott: a bábkészítőket, díszletfestőket, bábtechnikusokat, szobrászokat, világosítókat, a díszleteket mozgató fekete ruhás árnyakat, a díszletek és a színészek erdejében ide-oda surranó, feszült figyelmű kellékeseket, azaz mindazokat, akik nélkül nem lenne előadás. És ha lenne is, a csoda nem lenne tökéletes. Hogy miféle csodáról van szó? Természetesen a bábjáték csodájáról.” [4.]

 

Írta: Lovas Lilla

 

 

Jegyzetek:

.................................