Éljen a szerelem!

Száz éve mutatták be Kálmán Imre A csárdáskirálynő című operettjét!

A Johann Strauss Theaterben 1915. november 17-én rendezték meg Kálmán Imre Die Csardasfürstin (A csárdáskirálynő) című operettjének premierjét. Egy évvel később, 1916. november 3-án, Budapesten, a Király Színházban is előadták a művet. Az operettet gyorsan lekötötték az európai színházak, s fantasztikus sikerrel játszották Berlinben, Hamburgban, Münchenben, Lipcsében, Kölnben, Hannoverben, Frankfurtban és Magdeburgban, s a Monarchiával hadban álló országokban is: Moszkvában és Pétervárott Sylva, míg New Yorkban The Riviera Girl címmel.

 

A csárdáskirálynőt, Kálmán Imre egyik legismertebb művét időről időre bemutatják Magyarországon és a nagyvilágban. Budapesten alig csitult el a harci zaj, 1945. április 8-án a Fővárosi Operettszínházban ismét felcsendültek a jól ismert Kálmán-melódiák.

Az operett előadás-történetének nevezetes dátuma 1954. november 12. Ekkor adták elő Szinetár Miklós rendezésében, Honthy Hanna, Németh Marika, Gyenes Magda, Baksay Árpád, Rátonyi Róbert és Feleki Kamill főszereplésével az újraírt művet. Ez az előadás és átdolgozás hosszú ideig uralta a színpadot, mígnem a Budapesti Operettszínházban 2002-ben Kerényi Miklós Gábor rendezésében, Kállai István és Kerényi új librettójával tűzték ismét műsorra Kálmán Imre világhírű művét.

Nemcsak ennek a két bemutatónak a dokumentumait tekinthetik meg az érdeklődők –szinte valamennyi magyarországi előadással megismerkedhetnek. A digitális technikának köszönhető, hogy megnézhetik a legjelesebb Szilviákat, Edvineket, Bónikat, Cecíliákat/ Anhiltéket, Feri bácsikat és Miskákat. A tárlat különlegessége, hogy az Osztrák Színháztörténeti Múzeumból a bécsi ősbemutatóról is érkeztek dokumentumok.

A kiállítás helyszíne: Budapesti Operettszínház (1065 Budapest, Nagymező utca 17.)

A kiállítás látogatható: 2015.november 17-től

A csárdáskirálynő elmúlt 100 évét idéző kiállítás a Budapesti Operettszínház és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet együttműködésében készült. 

Grafikus: Kőfaragó Gyula. Látványtervező: Selmeczi György és Herédi Győző