Meghalt Psota Irén
|
Psota Irén Yerma szerepében
Madách Színház, 1965. Fotó: Wellesz Ella
|
GYÁSZOL A MAGYAR SZÍNHÁZI VILÁG - MEGHALT PSOTA IRÉN
Elhunyt 86 éves korában Psota Irén, a Nemzet Színésze, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színésznőnk, Érdemes és Kiváló művész, a Halhatatlanok társulatának örökös tagja.
Psota Irén 1929. március 28-án született Budapesten, nagyon szegény családban. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1952-ben végezte el Gellért Endre és Pártos Géza osztályában. Az osztály növendékei közé tartoztak többek között Soós Imre, Váradi Hédi, Berek Kati, Szemes Mari. „Gellért Endrét imádtuk, de megveszekedett rosszak voltunk. Nem tanultunk soha és nem lehetett minket fegyelmezni. Nem is értem miért. Tán mert tehetségesek voltunk? Emlékszem, a hideg, gyönyörű kék szemével mindig olyan szomorúan nézett ránk. Ő már akkor felfedezte a végleteimet, azt mondta: Magának egyszer csillagos ötöst adnék, máskor pedig megbuktatnám.”
|
Száznál is több színházi szerepe volt. Olyan emlékezetes alakítások kötődnek a nevéhez, mint a Hello, Dolly! (1968. r.: Vámos L.), Kurázsi mama (1973. r.: Vámos L.), A kaukázusi krétakör (1961. r.: Ádám O.), Yerma (1965. r.: Vámos L.), Margarida asszony (1981. r.: Vámos L.).
Több mint 60 filmet forgatott, köztük van a nagy sikereket elért Ház a sziklák alatt főszerepe (1959. r.: Makk Károly).
„Véleményem szerint ez volt Irén legszebb, legperfektebb alakítása. Pályájának legharmonikusabb, legtisztább, legkomplexebb műve. Én semmilyen különleges dolgot nem tettem ezért.” /Makk Károly/
Psota Irén egyedi stílusával, egyéniségének utánozhatatlan színeivel meghatározó szereplője lett a magyar színházművészetnek. Többen,- ő maga is -, hangsúlyozták rendkívül erős, végletes, megosztó személyiségét.
„Vannak ízlésválasztó tehetségek. Psota ilyen: aki megosztja az emberek szimpátiáját. Vagy rajonganak érte, vagy nem tudják elviselni. Egészen egyedi jelensége a magyar színjátszásnak. Irén rendkívül szenzibilis, szélsőséges lény. Mindennel tud valamit kezdeni, ami ebbe a szélsőségbe belefér. A közepeshez neki semmi köze nincs.” /Vámos László/
1959-ben és 1962-ben Jászai Mari-díjjal, majd 1966-ban és 2007-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1976-ban lett Érdemes, 1982-ben pedig Kiváló művész. 1996-tól a Halhatatlanok társulatának örökös tagja. 2000-ben az elsők között kapta meg a Nemzet Színésze címet.
Számos sláger fűződik a nevéhez (Mellettem elaludni nem lehet), három lemezt és egy válogatás albumot is megjelentetett. Ugyancsak három életrajzi könyvet írt.
Ő hozta létre a Vámos László Alapítványt, amelynek keretében évente a színházi világnapon egy fiatal színházművészt a Vámos László-díjjal jutalmaznak.
Utolsó színházi fellépése a Psota! Psota! Psota! címen játszott önálló estje volt, majd 80. születésnapja után visszavonult a színpadtól.
Betegsége következtében 86 éves korában 2016. február 25-én hunyt el.
„Soha ilyen csodálatos szerelem, mint a színpad. Mindent visszaad, amit beleadsz.” /Psota Irén/
