A Latabár testvérek színlapjai, mint a siker fokmérői
Feltehetően kevesen tudják, hogy létezik egy igen nagy múltú színészfamília Magyarországon, amely lassan több mint száznyolcvan éve van jelen a magyar színházművészetben.
Még 1831-ben Latabár Endre, a debreceni jogakadémia hallgatója úgy döntött, hogy abbahagyja a tanulmányait, és csatlakozik Kilényi Dávid társulatához, mint másodtenorista. S innentől kezdve a család története újra meg újra összefonódott a magyar színháztörténettel. Ennek ellenére sokan csupán a leghíresebb tagjukat, Latabár Kálmánt ismerik, pedig a családból többen is szolgálták Tháliát…
Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Színlap- és Kisnyomtatvány-tárának egyik jelentős gyarapodása ugyancsak a Latabár-családhoz köthető. Gyűjteményünkbe került ugyanis kilencvenhat darab színlap és tizenegy darab szórólap, amelyek mind Latabár Kálmán (1902‑1970) és fivére, Árpád (1903-1961) kivételes színészi pályáját illusztrálják. A kollekció első darabja az 1933. március 16-án bemutatott Bolondóra című előadás színlapja, ekkor szerepelt először együtt a színpadon a két testvér az édesapjukkal, id. Latabár Árpáddal. Az utolsó színlap pedig Latabár Kálmán egyik utolsó nagy alakítását, Saint Hippotaise szerepét hirdeti az 1967. október 27-én bemutatott Lili című operettben, melyben már a fiával, ifj. Latabár Kálmánnal játszott együtt.
A két testvér számtalan sikerszereppel büszkélkedhetett, színpadon és mozivásznon egyaránt. Remekül kiegészítették egymást. Ám a fiatalabb Árpád mégis háttérbe szorult a bátyja, Kálmán mellett.
Molnár Gál Péter többek között a testvérek kapcsolatáról is hosszan ír A Latabárok című könyvében, melyben részletesen bemutatja ezt a méltán híres famíliát, külön fejezetet szentelve a Latabár Kálmán munkásságát reprezentáló plakátoknak. A színlapokat elemezve rámutat, hogy az 1940-es években pirossal kezdték el szedni a nyomdászok a vezető művész nevét, nagyobb betűkkel tüntették fel, mint magát, a szerzőt vagy a darab címét.
Más szempontból is jelentős forrásanyagként szolgálhat ez a gyűjtemény, ugyanis a segítségével feltérképezhetjük a Latabár testvérek vidéki körútjait, melyek állomásai voltak többek között: Debrecen, Pécs, Kolozsvár, Székesfehérvár, Zalaegerszeg, és még hosszan sorolhatnánk…
Persze, nem hagyhatjuk ki a Balatont sem, a Latabár testvérek többször is turnéztak a magyar tenger partján, felléptek Balatonföldváron, Siófokon, illetve Balatonfüreden is. Ez utóbbit prezentálja a Latabár Kálmán vidám estjét Balatonfüreden hirdető színlap is (amely egyben remekül példázza Molnár Gál Péter állításait is Latabár Kálmán piros betűs színlapjairól).
A Nevető vendégszolgálat című műsor plakátja ugyancsak Latabár Kálmán egyik balatoni körútjáról tudósít. A grafika Pusztai Pál (karikaturista és reklámgrafikus) munkáját dicséri. (Pusztai legismertebb alkotása talán a Ludas Matyi című lapban megjelenő Jucika-sorozat.)
A Latabárok tájelőadásainak legtöbbször a helyi kultúrházak adtak otthont. Így volt ez például Szerencsen is, ahol a két testvér – Kálmán és Árpád – a Szív küldi…című zenés műsorukkal a Szerencsi Cukor- és Csokoládégyár Kultúrotthonában léptek fel, ahogy erről a plakát jobb felső sarkában lévő, kissé elmosódott, kultúrházi bélyegző is tanúskodik. Vagy például Hajdúszoboszlón, ahol a helyi színház vendége volt Latabár Kálmán. Ő játszotta ugyanis Zwickli Tóbiást a Mária főhadnagyban és Furuglás Lalit az Aranysárga falevél című előadásokban.
A Latabár testvérek többször is turnéztak külföldön, ily módon bejárva a határon túli városainkat. Például a szlovákiai Nyitrát, ahol a helyi kulturágazati csoport rendezésében került színre a Latabár Kálmán vidám estje, ahogy erről a különleges, kétnyelvű plakát is tanúskodik.
A gyűjtemény részét képezi még hat darab filmplakát is, melyek közül kettő szintén idegen nyelvű. Az első, 1952-es moziplakátot ugyanis oroszul, cirill betűkkel írták, a korszak egyik legsikeresebb zenés vígjátékát, az Állami áruházat népszerűsíti. Rajta a film híressé vált jelenete, melyben a Latabár Kálmán által alakított figura éppen egy törött gipsz gólyát készül rásózni valamelyik vevőre. A másik, egy német nyelvű filmplakát, amelynek már a címe is érdekes. 2:0 für Marika – szószerinti fordításban 2:0 Marika javára. A magyar mozik műsorán ugyanez a film Civil a pályán címen szerepelt. Ezen a plakáton is feltűnnek filmjelenetek, illetve a két félalakos képet a főszereplőkről, Soós Imréről és Ferrari Violettáról.
Igazi kuriózumnak számít még az a reklámplakát, mely az egyik népszerű szerencsejátékot, a totót hirdeti. A plakáton a két Latabár testvér látható, amint épp fogadást kötnek egymással. A felső sarokban ott a szerencsejáték régi logója, a totóarcú focilabda.
Különlegesnek minősül még az az 1964-es, Győrből származó színlap is, amely Latabár Kálmán egyetlen rendezői vállalkozásáról, a Szelistyei asszonyok című előadásról tudósít. A színész játszott is ebben a darabban, mégpedig Mujkót, Mátyás király udvari bolondját alakította. (Ezt a szerepet többször is eljátszotta élete során.) Egy fekete‑fehér szerepfotót is láthatunk róla a plakát bal oldalán. Sajnos, a dokumentum sérült, eredetileg együtt hirdette ezt az előadást a Kisfaludy Színház másik nagy sikerével, a Fekete gyémántokkal (ebben Medgyesi Mária játszotta Evila szerepét), de az erre vonatkozó részt később levághatták róla.
Végezetül megállapíthatjuk, hogy a Latabárok bizony mind a mai napig jelen vannak a magyar színházművészetben. Latabár Kálmán unokája (akit szintén Kálmánnak hívnak) – folytatva a családi hagyományokat – ugyancsak művészeti pályára lépett. A balettintézet elvégzése után táncművész lett belőle. Jelenleg is játszik a Vígszínházban és a Pesti Színházban, többek között szerepel A dzsungel könyve, A hegedűs a háztetőn és az Óz, a csodák csodája című előadásokban.
Írta: Diósi Judit
Fotó: Füle Péter
Hónap műtárgya archívum