A tánc világnapjának üzenete, 2017

A tánc világnapjának üzenetét 2017-ben, rendhagyó módon, a közelmúltban elhunyt Trisha Brown közeli munkatársa, Susan Rosenberg állította össze a koreográfus írásaiból.

 

A repülés iránti vágyam miatt lettem táncos. Mindig is a gravitáció titokzatossága motivált. Táncaimnak nincsen titkos jelentése. Azok fizikai formába öntött szellemi gyakorlatok.

 

A tánc kiszélesíti az egyetemes kommunikáció nyelvét, életre híva az örömöt, a szépséget és az emberi tudás fejlődését. A tánc újra és újra maga a kreativitás… a gondolkodás, a létrehozás, megvalósítás és a kivitelezés kreativitása. Testünk a kifejezés egyik eszköze, nem pedig a reprezentáció lehetősége.  Felszabadítja a kreativitásunkat, ami a művészet alapvető lételeme és adománya.

 

Egy művész élete nem fejeződik be az öregedéssel, ahogy egyes kritikusok gondolják. Egyéniségek, egyéniségek és gondolatok teremtik meg a táncot. A közönség meríthet ebből az alkotó erőből és tovább viheti a saját, mindennapi életében.

 

 

 

 

I became a dancer because of my desire to fly. The transcendence of gravity was always something that moved me. There is no secret meaning in my dances. They are a spiritual exercise in a physical form.

Dance communicates and expands the universal language of communication, giving birth to joy, beauty and the advancement of human knowledge. Dance is about creativity…again and again…in the thinking, in the making, in the doing, and in the performing. Our bodies are a tool for expression and not a medium for representation. This notion liberates our creativity, which is the essential lesson and gift of art-making.

The life of an artist does not end with age, as some critics believe. Dance is made of people, people and ideas. As an audience, you can take the creative impulse home with you and apply it to your daily life.

Forrás: Nemzetközi Színházi Intézet Magyar Központja

 
 

Trisha Brown (1936-2017)

 

Táncos, koreográfus, társulatvezető, képzőművész, az amerikai posztmodern tánc egyik legfontosabb alakja. 1958-ban végzett a Mills College-ben, később Anne Halprinnál tanult. Nagy hatással volt rá Merce Cunningham színpadi és John Cage zenei-esztétikai világa.

1961-től New Yorkban élt és alkotott. 1962-ben társaival megalapította a korszakformáló Judson Dance Theatert, 1970-ben a Grand Union improvizációs társulatot, illetve saját együttesét, a Trisha Brown Dance Companyt.

Első koreográfiáival az 1960-as évek elején jelentkezett (Trillium – 1962, Lightfall – 1963). 1961-től közel száz alkotást hozott létre. Olyan kiemelkedő alkotókkal dolgozott együtt, mint Yvonne Rainer, Steve Paxton, Twyla Tharp, Lucinda Childs és David Gordon táncos-koreográfus. Az 1970-es években születtek különleges, helyspecifikus un. „felfüggesztéses” művei, mint a Walking on the Wall, vagy a Roof Piece, illetve tárgyakkal, idővel-térrel, geometriával foglalkozó művei.

Az 1980-as években együttműködött Robert Rauschenberg festőművésszel, Nancy Graves szobrásszal és Laurie Anderson performer-énekes-zeneszerzővel. 1996-os You Can See Us című munkájában Mihail Barisnyikovval együtt lépett fel. Az 1990-es években mind gyakrabban dolgozott klasszikus zenére. 1998-ban megrendezte Monteverdi Orfeuszát. 2004-be Laurie Andersonnal együtt hozta létre, a Párizsi Opera Balettje számára O Zlozony/O Composite című alkotását.

Trisha Brown 2017. március 18-án halt meg, pár hónappal férje, Burt Barr videóművész elvesztését követően. Világnapi üzenetét nem sokkal halála előtt fogalmazta meg – a rövid szöveg így lett a modern tánc egyik legnagyobb alkotójának, gondolkodójának szellemi végrendelete, búcsúja is egyben.

 

Halász Tamás