Elhunyt Tahi Tóth László (1944-2018)

 

Tahi Tóth László családja és a Vígszínház társulata mély fájdalommal és megtört szívvel tudatja, hogy Tahi Tóth László, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, kollégánk és barátunk türelemmel és méltósággal viselt betegség után életének 75. évében elhunyt – olvasni a megdöbbentő hírt 2018. február 22-én este.

 

A televízióban emlékére levetítik a Hatholdas rózsakert című Ranódy László-filmet. Szomorúan kellene nézni a jeleneteket, megrettenve az idő gyors múlásától, meg attól, hogy ismét szegényebbek lettünk egy korszakos, nagy művésszel – de nem megy. Tahi Tóth László nem hagyja, hogy a friss fájdalom elnyomja csodálatunkat. Lehet azt mondani, hogy testhezálló szerepet kapott – mert ugyan ki tudta volna jobban megformálni az esetlen, gátlásos, mégis csinos, jó fellépésű úri fiút, akit majdnem sikerült házasságba belerángatni. Az első ámulat után – milyen fiatal volt, de nemcsak ő… – már nem a színészt nézzük, hogy milyen biztos eszközökkel formálja meg szerepét, hanem a varázslatot: Babits Mihály alakjának megszületését: Tahi Tóth László utánozhatatlan gesztusait, fejtartását, mozdulatait. 

Ha valaki összeírná a magyar színháztörténet feledhetetlen pillanatait, listáján szerepelnie kellene Tahi Tóth László „belépőjének” Csurka István Házmestersirató című darabjában. (Bemutatta 1978. december 21-én a Vígszínház.) Természetesen nem a gyermekjárókába zuhanás volt az igazi színészi mutatvány, hanem a szerep felépítése. Tahi Tóth Herczeg Pista alakításáról többször is megemlékeztek a kritikusok. Apáthi Miklós például így írt a Film, Színház, Muzsika című lapban: „Az ittasan megérkező »zilált lelkű írót« olyanná formálja, hogy nem az íróság itt az érdekes, hanem az íróságra kényszerült, igazságra szomjazó, s e szomjat alkohollal is oltó embert látjuk. Hogyan csinálja? A legjobban a zökkenőit csodálom. Olyan zökkenők ezek, hogy a néző arcán megfagy a mosoly, s mosolya, kacaja közben sírni szeretne. Részeg bódulatában is metszően okos egy-egy pillanatra, s a dermesztő okosság láthatatlan határvonalon billen át a súlyos delíriumba. Győztes és vesztes, szinte azonos pillanatban.”

 

Tahi Tóth László Budapesten született 1944. január 23-án. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1966-ban szerzett oklevelet. A Vígszínházban legendás szerepekben, legendás előadásokban lépett színpadra – Presser Gábor–Adamis Anna: Harminc éves vagyok, Krúdy Gyula: A vörös postakocsi, Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon, Csehov: Három nővér, Cseresznyéskert, Platonov, Eugene O’Neill: Utazás az éjszakába, Déry Tibor–Presser Gábor–Adamis Anna: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Szakonyi Károly: Adáshiba, Csurka István: Deficit. 

„Emlékezetes és felejthetetlen alakításait, tehetségét, életszeretetét örökre szívünkben őrizzük” – ígéri a Vígszínház közleménye, s ígérjük mi is.

 

 

Nyugodjék békében!

 

 

Gajdó Tamás írása