Elhunyt Király Nina (1940-2018)

Király Nina nehéz gazdasági időszakban lett az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatója. A gyarapításra szánt központi források csökkentek, csak nehezen lehetett egy-egy új kiállításnak, kiadványnak a költségeit előteremteni. Ennek ellenére ezekben az években emlékezetes rendezvényekre került sor. A mágus álmai címmel 1994-ben Ausztriából érkezett vándorkiállítás Max Reinhardt életművével ismertette meg az érdeklődőket. A rendezvényt nemzetközi tanácskozás kísérte, és a Színészek színházában hiszek címmel kötet is megjelent, melyben a német rendező elméleti művei magyar nyelven először láttak napvilágot. Kiemelkedő esemény volt 1996-ban, a Vígszínház alapításának centenáriumán megrendezett kiállítás is. 

 

Ennek a korszaknak reprezentatív kiadványai szemléletesen bemutatják Király Nina kutatási területét. Tadeusz Kantor írásainak, manifesztumainak válogatását 1994-ben Halálszínház címmel a szegedi Prospero Kiadó gondozásában adta közre. Jan Kott esszéit 1997-ben, Anatolij Vasziljev elméleti írásait, próbajegyzeteit pedig 1998-ban publikálta. A lehetetlen színház és a Színházi fúga című kötet az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet kiadásában jelent meg. 

 

S ne feledkezzünk el az 1995-ös Prágai Quadriennáléra készült Magyar színpad–kép–írók című katalógusról sem! A kiadványt Prágában ezüstéremmel jutalmazták, s ma is haszonnal lehet forgatni, mert valamennyi díszlet- és jelmeztervező életrajzát közölte. 

 

A szcenikai katalógus sikere után a Kurír című napilap Hölgykurír rovatában rövid portrét közöltek az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet igazgatójáról. „Nem tudni, hogy Király Ninát mikor fogta meg egy életre szólóan a színház világa. Abban azonban bizonyos: a színházban minden benne van, ami a művészetben és az emberi életben benne lehet. Hát választhatott volna mást?! Nina Moszkvában született. Művészettörténetet és lengyelt tanult. Bár a második hazája Magyarország, Lengyelországot is egy kicsit otthonának vallja, hiszen majdnem tíz évet töltött ott, diákként, tanárként egyaránt. Vendégprofesszor volt a krakkói egyetemen, és a lengyel felvilágosodás korának színházából írta kandidátusi értekezését, de már – Magyarországon. Merthogy ide jött férjhez. Gyönyörű színházi emlékeket őriz a hatvanas évekből. Azt mondja, a nagy színészegyéniségek korszaka volt az, olyanoké, mint például Tolnai Klári, Gábor Miklós, Pécsi Sándor. Nem is akadt bemutató, amelyen Király Nina ne tapsolt volna.”