Elhunyt Lázár Egon (1921-2018)

Amikor a Corvina Kiadó néhány évvel ezelőtt Visszapillantó – színházi évtizedek címmel kiadta Lázár Egon kötetét, így mutatta be a szerzőt: „Írója nagy tekintélyű színházi szakember, a nagyközönség mégsem ismeri. Már kilencvenhárom éves, de csak most jelenik meg páratlan memóriával megírt első könyve. Elismert háttérembere a színházak gazdasági és pénzügyi világának, és mégis szinte ugyanannyit tud a kulisszák előtt zajló vonzó világ eseményeiről, közismert szereplőiről is, mint a számok és szabályok szigorú törvényszerűségeiről.” 

S ebben az összegzésben nincs semmi túlzás. Aki kézbe vette, s végigolvasta az elegáns humorral és bölcs öniróniával, remek stílusban megírt könyvet, nemcsak soha nem hallott történetekkel és anekdotákkal találkozott – Lázár Egon életútját is megismerhette. 

 

Lázár Egon 1947-ben lett a Városi Színház munkatársa, s végleg eljegyezte magát a színházi világgal. Dolgozott az Operaházban, az Állami Faluszínházban, a Déryné Színházban és a Vidám Színpadon. 1974-ben a Magyar Színházi Intézet gazdasági igazgatója lett, s innét került 1976-ban a Vígszínházhoz. A magyar színháztörténetben ő az egyetlen, aki vezető beosztásban három évtizedet tölthetett a Szent István körúti intézményben. S nemcsak arra ügyelt, hogy a rábízott vállalkozás ne menjen csődbe, odaadóan óvta a Millenniumon alapított színház szellemiségét is. 

 

Arra a másfél évre is szeretettel emlékezett, amit a Színházi Intézetben töltött: „Malonyai Dezső annyit mondott, hogy most menj el a »fridzsiderbe«, aztán majd kapsz egy színházat. Akkor Bizó Gyula volt az igazgató, Székely Gyuri a helyettese, vele is tartom a kapcsolatot, Almási Miklós is ott dolgozott akkor, vele is nagyon jó kapcsolatban maradtam. Bea lányom akkor érettségizett, amikor én ott voltam a Színházi Intézetben. Egyszer azt mondja, apu, van egy osztálytársam, aki el szeretne helyezkedni, nem tudsz egy állást az Intézetben? Füle Péternek hívták a fiút. A mai napig ott van, ennek már közel negyven éve. György Eszter, Szántó Judit volt még ott. És Heci, Belitska-Scholtz Hedvig is. Akkor csinálta a bábgyűjteményt. Szóval, szép emlékeket őrzök onnan is.”

 

Mi is szép emlékeket őrzünk Lázár Egonról. Mindhárom könyvéhez fotótárunkban is válogatott, s többször kaptunk ajándékba tőle becses dokumentumokat. Bár ezek gyűjteményünket gazdagítják, szegényebbek lettünk egy bölcs tanácsadóval, segítőkész baráttal, letűnt színháztörténeti korok tanújával.