Elhunyt Karinthy Márton (1949-2019)

Karinthy Márton a Bajor Gizi Színészmúzeumban. Fotó: Füle Péter

 

Szomorúan fogadjuk a megrendítő hírt, hogy Karinthy Márton, ahogyan mindenki szólította: Karinthy Marci, intézetünk egyik leghűségesebb barátja, nincs többé. Könyvtári kártyája pontosan mutatja, hogy 1976. augusztus 12-én, a Pécsi Nemzeti Színház rendezőjeként kölcsönzött először könyvtárunkból. Rendezői munkáinak kilencvennégy tételből álló katalógusa szerint ekkor Pierre Barillet és Jean-Pierre Grédy Rózsaszál a reggelihez című zenés játékának premierjére készülhetett. Pályája során – dolgozott Békéscsabán, a Thália Színházban és a Népszínházban – nemcsak a könyvtárnak volt állandó vendége, gyakran járt a dokumentációban és a videótárban is. Hamar bekerült a magyar színháztörténetbe, hiszen 1982-ben elsőként alapított vállalkozásban magánszínházat. A Hököm Színpadból 1988-ban lett Karinthy Színház, s az alkalmi játszóhelyek után ekkor beköltöztek a Haladás mozi épületébe, a Bartók Béla út 130. szám alá. 

 

Aztán Karinthy Márton szerzőként is könyvtárunk tagja lett. Ősei után kezdett kutatni és írni, mert – Beck András szavaival – „megkísértette a családi örvénybe való be- leszippantódás szédülete.” A 2003-ban kiadott Ördöggörcs című karinthyáda könyvsiker lett, s következő, 2007-ben megjelent művére is felkapta a fejét a szakma. A vihar kapuja című munkájával, mely főiskolai rendezőosztályának történetén dolgozta fel, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen az elsők között szerzett DLA fokozatot. 

 

Emlékezetes megnyitó beszédet mondott a Bajor Gizi Színészmúzeumban 2013. május 11-én Tordai Hajnal jelmeztervező kiállításán, s ezt követően egyre többször vett részt a múzeumban megrendezett beszélgetéseken. Néhány hónappal ezelőtt a Múzeumok Éjszakáján anekdotázott Bessenyei Ferencről és Gábor Miklósról: „Mindketten játszották nagyapámat apám Szellemidézés című darabjában” – mondta a rá jellemző fanyar humorral. 

Kedves Marci, talán nem veszed rossz néven, ha egy anekdotával búcsúzunk tőled. Nyugodj békében! 

 

Karinthy Ferenc: Apák és fiúk

Dél van, augusztus: Marci egyedül ül a napsütötte verandán, és Hevesi Sándor dramaturgiai dolgozatait olvassa, jegyzeteket készít. Valaki beszól a kerítésen:

– Hol van apukád?

– A parton fejel a gyerekekkel.

 

 

Gajdó Tamás írása