Drozdik Orsolya kiállítás

Individuális mitológia és a szabadtánc Magyarországon
 
 
 
 
“A tánc, testi szellemi és érzéki létezésem fölé emelt. Nőlétem tudatának darabokból összeálló kohéziója azoknak a szabadtáncos nőknek a hatására jött létre bennem, akik a táncban felismerték a nőművészet lehetőségét. A táncukról készült fotók megerősítettek abban, hogy ez más művészetben is lehetséges. Az Isadora Duncan, Dienes Valéria, Szentpál Olga, Kövesházi Ágnes és a többiek szabad táncáról készült képek a szabadság és a testi létezés érzéki és intellektuális extázisát árasztották, ami meghatározó volt a számomra. Fogódzót adott a nőművészet és nőképem megfogalmazásához, művészetem kialakításához.”[1] 
 
 
INDIVIDUÁLIS MITOLÓGIA
Drozdik Orsolya 1975-ben a Képzőművészeti Főiskola hallgatójaként vezette be az Individuális mitológia címet konceptuális programja megnevezésére. A terminológia használata és annak speciális értelmezése meghatározónak bizonyult későbbi életművének tekintetében. A több variációból álló sorozat a nőiségének kérdését középpontba helyező, a társadalmi és a művészeti közegben egyaránt helyét kereső fiatal művésznő önmeghatározási kísérleteire épült. A mű abból a felismeréséből táplálkozik, miszerint „az identitás kérdései mindig összekapcsolódnak a hatalom és reprezentáció, valóság/igazság és annak ábrázolási viszonyának a vizsgálatával”.[2]
Korábbi sorozatához, az AktModellhez hasonlóan, ebben a ciklusában is a képek és a szövegek könyvtári keresésével alapozta meg munkáját. Az archívumokban fényképeket gyűjtött az akkori Kép Bank konceptjéhez, majd performanszaiban a saját táncoló testére és a már elkészült képekre vetítette ezeket. A performanszokon készült fotókon, az átfedésben lévő képeken „a kulturális közeg és az intézmény determinatív”[3] jellegét hangsúlyozta, melyeknek jelentését a súlypontok eltolása révén tovább értelmezte. A képeket a művészettörténet, a művészetoktatás, a politikai propaganda és a szabadtánc témakörében kutatta és találta meg. „Ezek a képek és a képek ábrázolásának jelentése, testemre rajzolódtak, elmémbe vésődtek, létezésem részeivé váltak, meghatároztak.”[4]
 
 
INDIVIDUÁLIS MITOLÓGIA; SZABADTÁNC, 1975/76
Az 1975 és 1977 között Individuális mitológia című performansz-sorozatában fotókat és diákat használt, előadásait fotókkal dokumentálta. Az Individuális mitológia; SzabadTánc, 1975/76 című performansz-sorozatában a szabadtáncosnők fotóit vetítette táncoló testére, hogy általuk abba a szabad állapotba transzformálhassa magát, amelyre oly annyira vágyott. A táncot a testi transzformáció lehetőségének tekintette, amelyben nőtestének vágyait megerősítve és abból kiindulva létrehozhatja nőművészetét. A vetített képek saját maga által reprodukált fotók voltak, amelyeket könyvtári kutatásai során könyvekből, illetve fotókról készített. Ekkor kereste fel Dienes Valériát is, hogy beszélgetésük során megérthesse Orkesztikai iskolájának, filozófiájának a legfontosabb téziseit. Akkoriban és azután még nagyon hosszú ideig senki sem foglalkozott a magyar szabadtánc művészeti fontosságával. 1975-ben nemcsak a szabadtánc fundamentális erejét, jelentős nemzetközi relevanciáit fedezte fel, hanem az abban rejlő nőművészeti szerepmodelleket is, amelyeket a nőművészet tudatosításának elengedhetetlen eszközévé tett. 
 
[1] Drozdik Individuális Mitológia, Jegyzetek, vallomás 1980
[2] Drozdik 1979 Individuális Mitológia, Manifesztó
[3] uo.
[4] uo.
 
 
 
A kiállítás két helyszínen található:
Bajor Gizi Színészmúzeum (1124 Budapest, Stromfeld Aurél u.16 ) - szerdától vasárnapig, 14:00-18:00
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (1013 Budapest Krisztina krt.57. ,Körterem) szolgáltatási idejében - hétfő, szerda 9:00-16:00, pénteken 9:00-14:00
 
A kiállítás látogatható: 2015. szeptember 19. – 2016. február 14. között