A Népszínház makettjének 3D modellje

A Népszínház  a mai Blaha Lujza téren 1875. október 15-én nyílt. Célja a népszínmű és az operett népszerűsítése volt. Az épület Rákosi Jenő kezdeményezésére a főváros támogatásával, a Fellner és Helmer cég tervei alapján készült el. Első igazgatója 1875–1881 között Rákosi Jenő volt. A színház vezető művészei közé tartozott Blaha Lujza, Tamássy József, Pálmay Ilka, Hegyi Aranka, Küry Klára, Németh József. Az épületbe 1908 őszétől ideiglenes jelleggel a Nemzeti Színház költözött. 1965-ben, a metróépítés ürügyén, lebontották.

 

(Népszínház makett. Készítő: Klapka István. ltsz.96.2. OSZMI/Szcenikai gyűjtemény)

Nepszinház on Sketchfab

 
A modelleket készítette:  Szabó Attila. 

Szakmai közreműködők: Berze Nóra, Csiszár Mirella, Halász Tamás, Huszár Ágnes, Papp Eszter, Sipőcz Mariann, Stenczel Emese, Turnai Tímea, Varga Andrea.  

 

A paraván ledöntése - 30 éves a Kolibri

 

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balettóra elkapott pillanata a Kolibri Színház művészeivel: Gazdag László, Mult István, Török Ágnes, Szívós Károly, Meixler Ildikó, Tisza Bea, Bodnár Zoltán, Sallai Virág, Németh Tibor, Kormos Gyula. 
Fotó: Kádár Kata
zselatinos ezüst, 11x16 cm
OSZMI Bábtár – Fotógyűjtemény, 2011.13.1.

 

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bábtárának Fotógyűjteményében található egy csoportkép a Kolibri Színház alaptó tagjairól. A kép Gazdag Lászlót, Mult Istvánt, Török Ágnest, Szívós Károlyt, Meixler Ildikót, Tisza Beát, Bodnár Zoltánt, Sallai Virágot, Németh Tibort és Kormos Gyulát ábrázolja. [1.]  Az 1993 körül készült fekete-fehér felvételen Rotter Oszkár [2.] egyik balettórájának elkapott pillanata látható. A társulati tagok a színház előcsarnokában felállított balettrúd mellett sorakoznak, mindehhez a mára emblematikussá vált Henri Rousseau-i buja őserdő – a Kolibri belső tereinek falfestése – szolgáltatja a hátteret. Kilencvenes évekbeli kalandozásunk apropóját a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház jubileuma adja. Első bemutatójukat, a Locspocs és a Bolygó hollandi  [3.] című előadás premierjét harminc éve, 1992. szeptember 27-én tartották. A Hónap műtárgya sorozatunk ezúttal az induló Kolibri Színház és társulata előtt tiszteleg. [4.]
 
1991 decemberében újra felröppent a hír, miszerint a Fővárosi Önkormányzat Kulturális Bizottsága kettéválasztaná az Állami Bábszínházat, így Budapesten két önálló bábszínházi társulat működne. A fővárosi közgyűlés 1992. április 9-i ülésének 9. napirendi pontja már az időpont módosításról szólt, amelynek következtében a két jogutód intézményt az eredeti augusztus 1-jei időpont helyett korábban, már május 1-jén létrehozták. [5.] A tervek szerint tavasszal az Andrássy út 69. szám alatti színház Budapest Bábszínház néven, míg a Jókai tér 10. szám alatti társulat Kolibri Színház néven kezdhette volna meg a működését. 
 
Minden kezdet nehéz – a közmondás ezúttal is igaznak bizonyult. Annak ellenére, hogy Novák János már februárban elnyerte a Jókai téri színház igazgatói székét, 1992 tavasza kényszer leállással telt. A hosszúra nyúlt költségvetési vita után ugyanis a rendelkezésre álló összeg kevésnek bizonyult az 1992/1993-as évadra. A színházi működéshez szükséges anyagi feltételek mellett a szakmai körülményeket is meg kellett teremteniük, mivel egyelőre az önálló léthez szükséges alapfeltételek sem voltak adottak. A kijelölt épületet korábban az Állami Bábszínház utazó tagozata használta, akik a tájolások mellett ritkán léptek fel a fővárosban. Az 1991/1992-es évadvégi szünet ellenére a színfalak mögött megindultak a munkálatok, zajlott a társulatszervezés, a műhelyek kiépítése, az átalakítások.
 

 

A Kolibri Színház nyitóelőadásának színlapja és meghívója Orosz Klaudia bábtervével
 
Egy új színház születésének lehettünk tanúi: új név, új arculat, új stílus. Majd 1992 augusztusában a bemutatkozás. Az azóta hagyománnyá vált nyárvégi Kolibri Fesztivállal a színház birtokba vette a Jókai teret, útjára indította a Kolibrit, és felcsendültek a jólismert dallamok:
„A Kolibri, Kolibri, Kolibri 
Színház vár, 
Szárnyait bontja 
és kapuja nyitva már.” 
 
A fiatalokból álló társulat elhatárolódott az Állami Bábszínházra jellemző, az illúzióra építő fekete színházi formanyelvtől, és kísérletezni kezdett az élő- és bábszínjátszás összekapcsolásával. Kiléptek a paraván mögül. A bábok mellett immáron láthatóvá váltak mozgatóik gesztusaikkal, mimikájukkal. Fekete ruhájukban, személyes jelenlétüket háttérbe szorítva a bábokon keresztül meséltek. Mindez új feladat elé állította a színészeket, de a formanyelvi változás hozadékaként megjelenő nyitott játéktér nem csak az animátoroknak jelentett kihívást. 
 
Az útkeresés első állomására, a Székely Andrea által rendezett Locspocs és a Bolygó hollandi című előadásra a tervező, Orosz Klaudia így emlékszik vissza: „nekem is úgy kellett a bábokat megterveznem, hogy ne csak botokkal meg pálcákkal legyenek mozgathatók, hanem éljenek az előszínpadon. Olyan technikát kellett kitalálni, hogy a színészek természetesen és kényelmesen mozgathassanak.” [6.] Ebben a produkcióban találkozott először a régi és az új formanyelv: a főszereplő idegenbeli kalandozása során megtartották a fekete színházi technikát; míg Locspocs otthonában, a víz alatti világban a mozgatókat is megmutatta a rendezés. 
 
Orosz Klaudia díszletterve a Locspocs és a Bolygó hollandi című előadáshoz
OSZMI Bábtár – Képzőművészeti gyűjtemény ltsz. 2020.27.1.
 
A korabeli kritika örömmel fogadta az újításokat: „A színészek pedig látszanak, szinte összeolvadnak a bábjukkal. Amikor ők mosolyognak, dühösek vagy félnek, olyan, mintha figuráik arcán ugyanez a kifejezés tükröződne. Mint ahogy akkor is mozog az egész testük, amikor a paraván mögött játszanak, élénk a mimikájuk, csak teljes személyiségük igénybevételével tudnak életet lehelni a holt anyagba. Jó ezt látni, szépek ezek az arcok, érződik a művészeken, hogy hisznek a munkájukban.”  [7.] 
 
Kik voltak a nyitó előadás színpadán? Török Ágnes (Locspocs), Mult István (Ludvig bácsi), Meixler Ildikó (Nagymama), Németh Tibor (Bolygó Hollandi), Kássa Melinda (Nesszi néni), Szívós Károly (Fülöp bácsi) és Farkas Éva (Tenger királynője). Ezalatt Bodnár Zoltán, Gazdag László, Kormos Gyula, Sallai Virág és Tisza Bea A Nap születése [8.] című zenés mesejátékot, a következő bemutatót próbálta az új igazgatóval. A tizenkét alapító tag [9.] a színház meghatározó magja lett.  
 
Novák János 1992-ben olyan színházat ígért, ahol mindent meg lehet találni, ahová érdemes elmenni: „igyekszünk mindig színvonalas produkciókat létrehozni, olyan művészekkel, akik saját műfajukban a legjobbak. Ki kell használnom, hogy fiatal, tehetséges társulat vezetője vagyok. A művészek remekül énekelnek, táncolnak és emellett még báboznak is.” [10.] A kezdeti kísérleti műhely megtalálva az útját az ország egyetlen gyermek- és ifjúsági színházává vált.  „A kolibri színes, a színház is az!” szól a dal. Mitől válik színessé egy színház? Mi a Kolibri-stílus? Változatos repertoár, érdekfeszítő történetek, többféle célközönség, sok-sok zene, komplex színházi nyelvezet. 
 
Megyeri gyalog galopp című előadás színlapja a társulattal (1994)
 
Mindennek a kulcsa a társulatban rejlik. Fiatalos lendületük, kísérletező szellemiségük az évek során sem hagyott alább. Az alapító tagok csapatához további játszótársak csatlakoztak, a színházukról alkotott elképzeléseik, vágyaik és eredményeik a következő színészgenerációkban élnek tovább. Mindezt jól példázza, hogy 2022 tavaszán a X. Kaposvári Nemzetközi ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén gyermekszínházi kategóriában az Emma csöndje [11.] című előadásuk elnyerte az Üveghegy-díjat, a fesztivál fődíját, valamint a hallgatói zsűri különdíját. Ifjúsági színházi kategóriában pedig A méhek istene [12.] című produkció három szereplőjének; Grisnik Petrának, Ruszina Szabolcsnak és Szanitter Dávidnak kimagasló színészi játékát Keleti István-díjjal jutalmazták. 
 
Kedves Kolibri, idézve a Bors néni című előadás klasszikussá vált dalát: „Ami jó van a világon, születésnapján kívánom!”
 
 
Írta: Lovas Lilla
 
Jegyzetek:
.................................
 
1. A tizenkét alapító tag közül ketten, Farkas Éva és Kássa Melinda sajnos nem szerepelnek a képen. 
2. Rotter Oszkár, a Magyar Állami Operaház balettművésze. A Kolibri Színház alapítása óta vendég koreográfusaként segíti a társulat munkáját, neve olyan előadásokat fémjelez, mint a Megyeri Gyalog Galopp vagy a Bors néni.
3. Kolibri Színház: Locspocs és a Bolygó Hollandi (rendező: Székely Andrea, báb- és díszlettervező: Orosz Klaudia, zeneszerző: Novák János)
4. Kolibri30 jubileumi visszaemlékezések: https://youtu.be/0hjG_kHB2sE
5. Fővárosi Közlöny, 1992.07.15. 7. szám, 379-380. oldal
6. Józsa Ágnes interjúja Orosz Klaudiával: A szívemben kell előkészíteni mindent. Criticai Lapok Online: https://www.criticailapok.hu/2-uncategorised/39641-a-sz%C3%ADvemben-kell-el%C5%91k%C3%A9sz%C3%ADteni-mindent [2022.09.22.]
7. Bóta Gábor: A’la nebulók. Criticai Lapok. 1992/1. szám. 6-7. oldal
8. Kolibri Színház: A Nap születése (rendező: Novák János, bábtervező: Szegedi Katalin, díszlettervező: Lévai Sándor, mozgás: Rotter Oszkár)
9. Az alapítók közül sajnos ketten már nem lehetnek köztünk, Kássa Melinda 2019-ben, Meixler Ildikó 2020-ban hunyt el.
10. Réfi Fruzsina: Új színház a Jókai téren. Pesti Hírlap, 1992.08.29. 168. szám, 16. olda
11. Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház: Emma csöndje (rendező: Kuthy Ágnes, tervező: Michac Gábor, zeneszerző: Sáry Bánk, koreográfus: Nemes Zsófia) 
12. Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház: A méhek istene (rendező: Kiss Márton, látványtervező: Polgár Péter, zeneszerző: Sulyok Benedek)
 
 
 
 

A. Tóth Sándor és a párizsi Szivárvány

2019-ben nemzetközi szinten is ismert bábművészeti emlékekkel gyarapodott a Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum Bábtára. Az Arc-en Ciel (Szivárvány) bábszínház egyik első, legismertebb plakátterve, Blattner Géza és felesége Sulyok Helén portréja valamint egy marionett figura vázlata hiánypótló darabok gyűjteményünkben. [1.] Az A. Tóth Sándor (1904-1980) festőművész, grafikus, bábtervező által készített alkotások a magyar és nemzetközi bábtörténet rendkívül fontos dokumentumai, melyeknek képzőművészeti jelentősége is kiemelkedő. A műalkotások a művész fiának, Tóth Gábor Sándornak köszönhetően kerülhettek a múzeum birtokába.

A. Tóth Sándor tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdte Glatz Oszkár és Rudnay Gyula osztályában festőként, de a szobrászat iránt is érdeklődött. 1928-ban tanulmányútra indult Németországba és Angliába, majd 1929-ben érkezett Párizsba, unokanővéréhez Blattnerné Sulyok Helénhez. Blattner Géza (1893-1967) magyarországi kísérletek után 1929-ben Párizsban alapította meg Arc-en-Ciel (Szivárvány) nevű avantgárd bábszínházát, melyet a nemzetközi szakirodalom a modern bábszínjátszás egyik kiindulópontjának tekint. Blattner főként magyar művészekkel dolgozott, kísérletező előadásait többféle bábtechnikával adták elő, különböző rendszerű árnyfigurákat, zsinóros és billentyűs marionetteket, maszkokat és kesztyűs bábokat használva fel.
 
A. Tóth Sándor csatlakozott a színház alkotó csapatához. Bár 1931-ben hazatért, a szakmai kapcsolat 1937-ig, a barátság Blattner haláláig megmaradt. Számos párizsi előadáshoz készített terveket, bábokat, amelyek közül több darab még a művész tulajdonából került a gyűjteménybe. Ezek között olyan csodálatos, kubista marionett-remekművek vannak, mint a Fakatonák parádéja című előadás kék-piros katonája vagy sanzon ihlette Az ici-pici ház vörös-fehér kislányfigurája. A. Tóth többek között részt vett az 1937-es Párizsi Világkiállításon bemutatott Az ember tragédiája bábelőadásának munkálataiban is. Ez volt a mű első franciaországi bemutatója, melyért Arc-en-Ciel elnyerte a világkiállítás bábfesztiváljának aranyérmét. A művész az Egyiptomi szín tervezője volt, Ádám és Éva, Ozirisz és Hórusz alakjainak első vázlatai szintén a kollekciónk része. A társulat már alakulása évében csatlakozott az UNIMA (Union Internationale de la Marionnette – Nemzetközi Bábművész Szövetség) munkájához, ami A. Tóth Sándornak is nemzetközi szakmai ismertséget jelentett, 1969-ben első magyarként a szövetség dísztagjává választották. [2.]
 
Csoportkép az Arc-en-Ciel színpadán. Balról jobbra: A. Tóth Sándor, Sulyok Helén, Blattner Géza, Fried Tivadar
Párizs, 1929-1930. Fekete-fehér pozitív nagyítás. 11 x 8 cm. Bábtár-Fotótár ltsz. 2006.13.1.
 
A művész hazatérve Pápán telepedett le és itthon is megteremtette bábos repertoárját. Jellegzetes, egyedi stílusú kesztyűs bábokat tervezett és készített, olyan előadásokhoz, mint a Ludas Matyi, A három kívánság vagy Balázs Béla A halász és a hold ezüstje című művéből készült bábjáték. Komoly szerepet vállalt a hazai cserkészmozgalomban, dolgozott a Magyar Cserkész szerkesztőségében is. Ennek tárgyi emléke Üsd Ubul és Verj Elek figurája, akikkel „a mindennapi diák- és cserkészélet tanulságos történeteit” mutatták be „pedagógiai bábjáték” keretében. [3.] Az OSZMI-ban őrzött kesztyűs bábok ruháit Blattnerné varrta, Bábos törekvései-kezdeményezései az 1947-et követő politikai változások miatt szorultak háttérbe. 
 
Nemzetközi elismertségét külföldi kiállítások sora jelzi, ahogy Bizzer István a 2014-ben a Balassi Intézetben rendezett A. Tóth Sándor kiállítás kurátora írja: „1996-ban a New York-i Lincoln Centerben Puppets and performing objects in the 20th century című kiállításon szerepeltek munkái, az Arc-en-Ciel társulat, Picasso, Léger, Duchamp, Paul Klee, Oskar Schlemmer és Alexander Calder művei mellett. 2001-ben a bretagne-i Gourin-ban a Nemzetközi Bábjátékos Kongresszus és Bábtörténeti Kiállításon voltak láthatók művei. Ugyanebben az évben a Párizsi Magyar Intézet gyűjteményes kiállítást rendezett alkotásaiból. 2004-ben a világ nagy városai mellett a londoni Royal National Theatre-ben a 100 years – 100 puppets című kiállításon állították ki bábjait. 2010-11-ben a malagai Picasso Múzeumban Toys of the Avantgarde című nemzetközi kiállításon az egyetlen Magyarországról meghívott művészként szerepelt 165 alkotó között André Kertész, Breuer Marcell és Moholy-Nagy László mellett.”  [4.]
 
A. Tóth Sándor életművét fia, Tóth Gábor Sándor képanyaggal gazdagon illusztrált kötetben foglalta össze 2000-ben. [5.]
 
Plakátterv az Arc-en-Ciel Színház részére

A Blattner Gézával való együttműködés kiemelkedő emléke az az 1930-ban, Párizsban készített plakátterv, amely az Arc-en-Ciel a párizsi Denfert-Rochereau téren álló „Theater 1931”-ben tartott előadásait hirdeti. Nem tudjuk, hogy a terv sokszorosításra került-e, mindenesetre a temperával és tussal készített, 48 x 63 cm-es mű A. Tóth Sándor által készített darab egyedi, nem sokszorosított grafika. Miután Blattner Géza visszaemlékezése szerint csak egy hónapig játszottak az „1931 Színházban”, elképzelhető, hogy korabeli másolatai nem készültek. Tóth Gábor Sándor információja szerint ez az egyetlen plakát, ami az Arc-en-Ciel működésének idejéből fennmaradt. A műtárgy amiatt is kivételes, mert a korszakból egyéb eredeti plakáttervek is csak kis számban ismertek, az 1930-as évek plakátművészetét elsősorban az elkészült sokszorosított grafikákon keresztül ismerjük. A kubista-futurista-expresszionista stílusjegyeket mutató alkotás a stilizálás végső határáig megy, mégis hatásos kifejező erővel bír. A kék két árnyalatával megfestett, mértani formákra leegyszerűsített férfialak és a barna bábfigura között a zsinórokat illusztráló vonalak teremtenek kapcsolatot. Amilyen szeretetteljesen, óvón hajol az alkotó teremtménye fölé, miközben életre kelti – úgy az egész kompozíció a bábjátszás egyetemes szimbóluma is lehetne.

Plakátterv az Arc-en-Ciel Színház részére. Párizs, 1930
Papír, tempera, tus. 48 x 63 cm
Bábtár-Képzőművészeti Gyűjtemény ltsz. 2020.36.1.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A plakátterv nemzetközi párhuzamait tekintve Henri Matisse vagy George Braque egyes műveivel mutat rokonságot, magyar kortársai közül Berény Róbert és Bortnyik Sándor, a kereskedelmi grafika legnagyobb művészeinek plakátjaival egyenrangú alkotás. 

A plakátterv nemzetközi fontosságát az is mutatja, hogy vonalas ceruzavázlatát a müncheni Stadtmuseum Puppentheatermuseum őrzi.
 
Blattner Géza életre kelti a marionettet
A Blattner Gézáról készült félalakos akvarellportré alkotás-tervezés közben ábrázolja a művészt. A férfi épp gondolataiba merül, kezében papírlap, amin hamarosan megszületik a báb. A kubista-expresszionista formákra épülő alkotás A. Tóth Sándor legegyénibb korszakában készült, a néhány vonallal felvázolt test és portré, a nagy színfoltokkal érzékeltett részletek egyszerűségével csupán a lényeget fogalmazza meg modelljéről. A Tóth Sándor így látta Blattner Gézát, mint teremtő géniuszt.
 
Blattner Géza életre kelti a marionettet. Párizs, 1929
papír, akvarell, grafitceruza. 38 x 57 cm
Bábtár-Képzőművészeti Gyűjtemény ltsz. 2020.37.1.
 
Az évtizedekig tartó barátság emléke is ez a kép. Egy A. Tóth által készített ceruzarajzot őrzünk Blattnerről, de nagyméretű akvarell a nemzetközi bábszínházi világ legismertebb magyar alakjának egészen más oldalát mutatja. A grafitceruzás felirat tájékoztat a keletkezés helyéről, idejéről: „A bábjátékos, páris 1929. júli hó”. A dátum azért érdekes, mert az Arc-en-Ciel első bemutatkozása az UNIMA kongresszusának keretein belül történt 1929. október 28-án. Bár Blattner 1926-tól már fellépett Párizsban magyarországi produkcióival, a nagy áttörést, a bábszínház születésnapját ez a dátum jelenti. Így a portré készítése idején Blattner még csak álmodozhatott arról a nemzetközi karrierről, amely kitartása jutalma lett. [6.]
 
Blattnerné Sulyok Helén portréja
Sulyok Helén (?-1943) iparművész – Blattner Géza első felesége és A. Tóth. Sándor unokanővére – meghatározó szerepet játszott az Arc-en-Ciel létrejöttében és működtetésében. Blattner Párizsban ismerte meg Sulyok Helént, aki elsősorban a háttérből támogatta a férfi bábjátékos tevékenységét. Férjével közös lámpaernyő-üzemükben egyedi technikával készítették termékeiket, azonban ez a feladat egyre inkább az asszonyra maradt. Termékeiket nem csak Párizsban, de Berlinben és az Amerikai Egyesült Államokban is értékesítették.
 
Blattnerné Sulyok Helén portréja. Párizs, 1929
papír, akvarell, grafitceruza. 29 x 28 cm. 
Bábtár-Képzőművészeti Gyűjtemény ltsz. 2020.38.1.
 
A bábszínház 1929-es megnyitásakor Sulyok Helén aktívan is részt vett a munkálatokban, segített a bábok – elsősorban azok ruháinak – készítésében, öltöztetésükben, sőt az első előadásokban mozgatóként is működött. „Vérbeli művész feleség” – ahogy A. Tóth Sándor nevezi.
A. Tóth Sándor párizsi korszakában az Arc-en-Ciel összes fontos közreműködőjét megörökítette. Portréi lendületesek, egy-két jellemző vonást kiemelve – de sosem karikatúraszerűen – néhány vonallal megrajzoltak. Általában ceruzarajzokat készített, az akvarell-portrék ritkábbak az életműben. Unokanővérét több portrén is megörökítette, azonban a gyűjteményünkbe került festmény a legérdekesebb ezek közül. A szinte négyzetes képmező (29 x 28 cm), a szimmetrikusan szerkesztett arc, az árnyékok barnás árnyalatai, a szürkés szemek szuggesztív tekintete és a hajfürtök feketét jelző kékesszürkés, de kidolgozott foltja stilizált ugyan, mégis rendkívül kifejező. Blattnerné Sulyok Helén portréja a magyar expresszionista portréfestészet egyik kiemelkedő alkotása. A kép 1929. július 11-én készült, ugyanabban a hónapban, mint Blattner portréja, hangulatában és stílusában annak méltó párja.
 
Marionette II.

Az 1929-ben Párizsban rajzolt Marionette sorozatnak három darabja biztosan készült, ezek közül a I. és III. számút publikálta Tóth Gábor Sándor A. Tóth Sándorról szóló monográfiájában.[7.] A grafitceruzával rajzolt alkotások erősen stilizált, szemüveges, körtefejű figurát mutatnak. Az alaknak ruhája nincs – csupán csizmát visel –, így jól látszanak a bábu „ízületei”. Az elhagyottan ülő alak nem tekint ki a kompozícióból, a semmibe réved. A Tóth Sándor művészetében ritkák az ilyen komor hangulatú alkotások, ez is adja a sorozat egyediségéket. Talán a bábjátékos magányosságát, későbbi magyarországi sorsát látta előre ezekben az alakokban.
 
A rajz jól mutatja egy marionett-báb szerkezetét, tanulmányrajznak is tekinthető A. Tóth Blattner Géza és később saját bábelőadási számára tervezett figurákhoz.
 
Szerencsések lehetünk, hogy A. Tóth Sándor gazdag életművét a leszármazottak rendkívüli gondossággal kezelték-őrizték, az emlékeket ápolták-gondozták – és most jóvoltukból e kiemelkedő műtárgyak gyűjteményünkbe kerülhettek. Bízunk abban, hogy egy állandó magyar bábtörténeti kiállítás fontos darabjai lehetnek.
 
 
Marionette II. Párizs, 1929
papír, grafitceruza. 32 x 52 cm
Bábtár-Képzőművészeti Gyűjtemény ltsz. 2020.39.1.
 

Írta: Somogyi Zsolt

---------------------------------------------------------------------
1. Ltsz.: PIM-OSZMI Bábtár Képzőművészeti gyűjtemény 2020.36.1.-2020.39.1.
2. Salamon Nándor: Tervezte, faragta, mozgatta… A. Tóth Sándor, a „bábművész”. Art Limes, 2006/2-3. szám - Báb-tár II-III., 8. p.
3. Tóth Gábor Sándor: A. Tóth Sándor – Bábművész, festőművész, grafikus és tanár a Montparnasse-ról. Püski Kiadó, Budapest, 2000., 140. p.
5. Tóth Gábor Sándor, i.m.
6. Lőrinc László: Blattner – Egy bábos életútja. OSZMI, 2014. Bábtár 2. 74. és 82. p.
7. Tóth Gábor Sándor, i.m., 348. p.
 
 
 
 
 

Actors' Museum

 
Our exhibition venue: the Gizi Bajor Actors’ Museum

The Gizi Bajor Actors’ Museum was initiated by actress Hilda Gobbi in 1952. The permanent exhibition titled ‘A beautiful house in the middle of a big park’ immortalizes the figure of actress Gizi Bajor, the initial owner of the villa and Hilda Gobbi, the founder of the museum. Next to the personal belongings and stage props of Gizi Bajor, drawings, paintings, models are displayed. The walls are covered with dozens of photos, just the way Hilda Gobbi had set up her exhibitions in those initial years of the museum. The ground floor of the museum hosts temporary exhibits of different important phenomena and events of the Hungarian theatre history or presents the artistic portraits of leading theatre figures. The permanent exhibition, titled ‘Between the coulisses’ leads the visitor through the highlights of Hungarian theatre history, by presenting the process of theatre creation. In the first room, dedicated to the Hungarian operetta, photos and objects evoke the memory of notable operetta actors, among the furniture which used to belong to Jenő Huszka, the famous operetta composer. The following room evokes a theatre manager’s office: this is where the fate of the new plays is sealed, the program of a theatre season is drafted and roles are cast. This is the room where the National Theatre, opened in 1937, is commemorated, with the furniture of the bygone theatre, the building decorations and house number plate. The next room presents the rehearsals. The long table – with numerous photos under its glass cover – evokes the readthroughs, while the small stage refers to the blocking and memory rehearsals. In the fourth room we reach the theatre evening, the first night, the performance. In the photos, actresses are putting up makeup, are dressing and receiving flowers from the fans. A significant part of the room is taken by the reconstruction of the royal box of the National Theatre, furnished with the original furniture. The final part of the exhibition presents the life of the actors after the performance. The permanent exhibition of the Theatre Collection is also located on the upper floor of the Museum. The Gizi Bajor Actor’ Museum is open from Wednesday to Sunday, from 2-6 p.m.

 

Gizi Bajor Actors’ Museum (Bajor Gizi Színészmúzeum)

1124. Budapest, Stromfeld Aurél u. 16.,

+36 1 225 3161

Open: Wednesday-Sunday from 2PM to 6PM

Public transport access: bus 105, 102, 112 to Németvölgyi út, tram 59 to Márton Áron tér

Adatbázis segédlet!

A Színházi Adattár az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet digitális műtárgynyilvántartásainak egy részét teszi interneten kereshetővé. Az adattárban jelenleg a következő tartalmak találhatók meg:

  • a magyar nyelvű színházi előadások részletes adatlapjai 1837-től napjainkig
  • színházi előadások videofelvételeinek katalógusa (feltöltés alatt)
  • digitális színházi felvételek a Fotótár gyűjteményéből
  • színházzal kapcsolatos cikkek: színikritikák, interjúk, riportok (a 2007 előtti anyag digitalizációja folyamatban van, az általunk feldolgozott 2007 utáni cikkek leíró adatai itt teljes egészében megtalálhatók)
  • a magyar bábművészet múltját dokumentáló fényképek

Az itt közzétett nyilvántartások digitális dokumentációnknak csak töredékét képezik. Az OSZMI Krisztina körúti épületében további dokumentumok és adatbázisok tanulmányozására van lehetőség (személyi adattár, intézményi adattár, szcenikai gyűjtemény, jelmezek adattára, makettek adattára). Folyamatosan dolgozunk azon, hogy egyre több digitális dokumentumot az interneten is elérhetővé tegyünk.

A Színházi Adattárban közölt digitális reprezentációk és adatlapok jogvédettek, felhasználásuk illetve utóközlésük csak az OSZMI illetve az esetleges jogtulajdonosok engedélyével lehetséges. Az itt megjelenített reprodukciók kizárólag a tájékozódást segítik, illetve a színházi kutatás forrásául szolgálhatnak.

A részletes keresés ablaka nyilvántartásonként a Keresés gomb megnyomására jelenik meg. A keresés elindításához a Keresés indítása gomb megnyomása szükséges. Bármelyik keresőmezőbe való dupla kattintáskor előjön a Keresési segéd ablak, mely összetettebb keresési lehetőségek használatát teszi lehetővé. Az Eldobás gomb törli az összes korábban megadott keresési szempontot és új keresés kitöltését teszi lehetővé. A találati nézet jobb oldali legördülő ablaka lehetővé teszi a találatok különböző szempontok szerinti sorba rendezését. A középső legördülő menüben választható, hogy egyszerre 1, 20 vagy 50 találat jelenjen meg egy oldalon. Az átcsoportosítás élesítéséhez jelenleg a >> vagy << nyilak megnyomására van szükség. A Kapcsolódó ablakban az éppen megnyitott rekordhoz kötődő többi dokumentumra lehet ugrani, amelyek a többi nyilvántartásban szerepelnek (azonos című vagy tárgyú egyéb források). A nyilvántartások közti váltásra pedig a főmenüben van lehetőség. 

Fontos megjegyzés a böngészőkről: a Színházi Adattár problémamentes működéséhez javasoljuk a Firefox, Chrome, Opera vagy Safari böngészők naprakész verziójának használatát. Az adattár a legtöbb mobilböngészőn is működik. Tapasztalatink szerint az Internet Explorer böngészők különböző változatain nem minden esetben működik a keresés. A hiba elhárításán dolgozunk, addig is javasoljuk a fent felsorolt böngészők valamelyikének használatát.

A Színházi Adattárral kapcsolatos észrevételeit, kérdéseit, hibajelzéseit kérjük írja meg az Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. email címre.