Színház az egész...

A Bajor-villa titkai
 
Játékos színháztörténet 6-10 évesek számára
 
Ismerkedjetek meg a színház világával! Hol született és hogyan változott az évszázadok alatt. A  háziasszony a villa egykori lakója, Bajor Gizi, kinek segítségével bepillanthattok a színházban dolgozók mindennapjaiba, kipróbálhatjátok, milyen a színész, a rendező vagy akár a díszlettervező munkája.
 
 
A tartalom feltöltés alatt!

Súgólyuktól a zsinórpadlásig
 
Színházi kisokos 10-14 évesek számára
 
Bizonyára ti is kíváncsiak vagytok arra, hogyan működik egy mai színház. Most megismerhetitek e kulisszák mögött zajló színes és titokzatos világot. Különleges színházi foglalkozások, érdekes történetek és magyarázatra szoruló színházi kifejezések várnak benneteket az online feladatlap oldalain.
 
 

Színre megy
 
Online színházi kalauz 15-19 évesek számára
 
Segítséget szeretnénk nyújtani egy-egy drámai mű, továbbá színházi előadások jobb megértéséhez. Két kötelező művel foglalkozunk részletesen, Szophoklész Antigoné illetve Katona József Bánk bán című darabjával. E művek részletes elemzéséhez továbbá általános dramaturgiai vizsgálódáshoz kínál gazdag szempontrendszert a feladatlap. Olyan irányvonalakat fogalmaz meg, melyek kulcsot adhatnak a fiatalok kezébe a műelemzéshez továbbá a drámai művek színpadi megvalósításához. A kiadvány Interaktív, egyéni használatra is alkalmas.
 

 
 
 
 
 
 
 
 

Színház és digitalitás – az Európai Színházi Labor publikációi

Az Európai Unió támogatásával megvalósuló EUROPEAN THEATRE LAB két publikációt tett közzé a színházszerető emberek és szakemberek számára színház és digitalitás témában. A Digital Theatre (Digitális Színház) az új digitális technológiák művészeti használatáról szól.
 
A Drama goes digital vs Theatre invades digital (A dráma digitális lesz, illetve a színház megtámadja a digitálist) című kiadvány pedig javaslatokat fogalmaz meg az állami színházak, döntéshozók számára.
 
Mindkét kiadvány elérhető az Európai Színházi Labor honlapján:
(Forrás: Kreatív Európa) 
 
 
 
 
 

SZÍNHÁZI ADATTÁR

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet SZÍNHÁZI ADATBÁZISA a hazai és a határon túli magyar színházi előadások adatait, a színházi alkotók (színművészek, rendezők, tervezők, dramaturgok) életrajzi adatait, az Intézet különböző gyűjteményeiben már digitalizált kincseit tartalmazza. Az alapot a produkciós és a személyi adattár adja, gyűjteményeinek legnagyobb része ezeket az adatokat használja alapként saját részlegük digitalizálásánál. 

A számítógépes feldolgozás előtt a színházak műsoráról, színházi alkotókról katalóguscédulákon, sajtókivágatokból, adattári füzetekből, színlapokról, műsorfüzetekből tudott tájékozódni a hozzánk forduló szakember. A budapesti és vidéki színházak műsorát adattári dossziék tartalmazták az 1949-es államosítástól kezdve. Ezt váltotta fel a produkciós adatlapok rendszere, melyben évadonként gyűjtötték a produkciókat az 1960/61-es évadtól a budapesti színházak, míg az 1964/65-östől a vidéki színházak esetében. Ezek tartalmazták az előadás helyét, bemutatójának idejét, létrehozóit, a teljes szereposztást. A digitális adatbázis feltöltésekor az adattári dossziék, illetve a produkciós adatlapok képezték az alapot, de minden esetben ellenőriztük, pontosítottuk a gyűjteményekben található színlapok, szórólapok, műsorfüzetek, vitatott esetben kritikák adataival.
 
Az 1980-as évek közepén merült fel az igény a számítógépes feldolgozás elkezdésére. 1985-ben Intézetünk felvette a kapcsolatot a müncheni Deutsches Theatermuseum igazgatójával. Egy hosszabb munkafolyamat eredményeként 1987 szeptemberében az Intézet csatlakozott a müncheni információs rendszerhez. A német intézmény átalakítása miatt az együttműködés megszűnt, de az intézet 1989-ben megalakult önálló számítógépes adatbázisának, a bemutatótár adatlapjának megtervezésekor felhasználtuk a müncheni együttműködés tapasztalatait, az Intézetben történt régebbi feldolgozó munka eredményeit. Figyelembe vettük a szakmának történő szolgáltatás követelményeit is. A színháztörténeti források közül a színlap, plakát, műsorfüzet, szórólap, színházak internetes honlapjai alapján, valamint a sajtóban megjelent kritika, előzetes, interjú stb. kiegészítő információi segítségével dolgoztuk fel a színházak bemutatóit. 1998-tól kezdtük el a sokkal fejlettebb, sokrétűbb, ARIADNE adatbáziskezelő program használatát az adatlap lényeges változtatása nélkül, a régi adatbázis átforgatásával. A Jedlik pályázat elnyerésével nagyszabású technikai és tartalmi fejlesztésre nyílt lehetőség. 2008-tól az addig meglévő programon alapuló, fejlettebb, internetes változatával, a MONARI-val dolgoztunk. Ez részben lehetővé tette, hogy az intézmény különböző digitális gyűjteményei összekapcsolódjanak. 2017-ben újabb mérföldkövéhez érkezett a színházi adatbázis története, ebben az esztendőben állt át az intézmény a HUNTÉKA integrált könyvtári rendszerre ezzel csatlakozva az országos hálózathoz. Az új megoldással sokkal jobban tudnak egymáshoz kapcsolódni a gyűjtemények, bár elég sok munkával járt az átállás, mivel a produkciók sajátos jellemzőit nehéz volt az alapvetően könyvtárakra kitalált kritériumrendszernek megfeleltetni.
 
A bemutatótár a magyar színházak bemutatóinak adatait tartalmazza 1945-től napjainkig. A Nemzeti Színház, illetve a Kolozsvári Nemzeti Színház esetében megtalálható az összes előadás, az 1945 előttiek szereposztásának feltöltése folyamatos. A határon túli magyar nyelvű színházak előadásainak feldolgozása folyamatos. A tárban már megtalálhatóak a délvidéki, a felvidéki, a kárpátaljai színházak produkciói, valamint a nagyváradi előadások 1941-től.
 
Az egy-egy előadásról készült adatlap az előadott műre (szerző, zeneszerző, cím, fordító, átdolgozó stb.), a bemutató helyére, időpontjára, az előadás létrehozóira (rendező, díszlet-jelmeztervező, koreográfus, karmester) vonatkozik, és tartalmazza a teljes szereposztást. Más műfaj (regény, filmforgatókönyv stb.) alapján készült színpadi adaptációnál szerzőként az adaptáló nevét tüntetjük fel. Az alapszöveg írójához kerül az irodalmi alapmű – novella, regény, filmforgatókönyv – szerzője. A 2002/2003-as évadtól az előadások adatait ellenőriztetjük a színházakkal. Jelenleg (2022. tavasz) 45429 produkciót tartalmaz.
 
A személyi adatlap, a színházi szakemberek (színész, rendező, díszlet-jelmeztervező, dramaturg) életrajzi adatait tartalmazza. Forrásként használtuk fel a szakirányú lexikonok, a sajtóban megjelent adatok és a művészek sajátkezű aláírásával kitöltött kérdőíveket. A Huntéka előfeltétele, hogy az előadásban szereplő összes személy megtalálható és beemelhető legyen az egyes produkciókba. Emiatt a személyi adatbázis az átállás óta tízszeresére növekedett. Jelenleg (2022. tavasz) 80486 alkotó adatait tartalmazza.
 
A digitális adatbázisok között létrejött kapcsolódás eredményeként például egy előadás, alkotó keresésénél többirányú megközelítés és többszempontú eredmény lehetséges. Megismerhetjük az előadás alkotóit; azt, hogy hol jelent meg róla kritika, van-e színlap, műsorfüzet, plakát, fotó a gyűjteményekben. Összeállíthatjuk egy alkotó pályafutásának különböző állomásait, vagy egy darab magyar bemutatóit 1945-től napjainkig.
 
A kutatók személyesen, telefonon, e-mail-ben és most már közvetlenül az interneten is tájékozódhatnak az adatbázisokban. A felhasználást segíti, hogy az előadások a lényeges kategóriák szerint sorba rendezhetőek, pl. darabcím, szerző, időrend, társulat.
 
KUTATÓSZOLGÁLAT
 
hétfő, szerda: 9.00 – 16.00 óra

péntek            9.00 – 14.00 óra

 

MUNKATÁRSAK

Lakatosné Ircsik Teréz (adattáros, csoportvezető): 06 1 375 1184/106,  Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Huszár Sylvia (adattáros): 06 1 375 1184/106, Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Péter Zsolt (adattáros): 06 1 375 1184/106, peter.zsolt@oszmi.hu

 

 

 

Színháztudományi Kiskönyvtár

A pécsi Kronosz Kiadó és a Pécsi Tudományegyetem gondozásában megjelent a Színháztudományi Kiskönyvtár három új kötete.

 
A KÖTETEKRŐL:

Balassa Zsófia: Amikor a dráma elbeszélőt keres. A mono/lóg drámák drámanarratológiai megközelítésének lehetőségei

 

A kötet témája a kortárs drámatörténet és színháztudomány egyik legelhanyagoltabb területe, annak dacára, hogy igen fontos kérdésről van szó. Az elemzés elsősorban arra irányul, hogyan és milyen formában jelennek meg az epikus és drámai művek határán a narratív tartalmak. Olyan elméleti keretet (drámanarratológia) és elemzési tárgyat (monodrámák és monológ alapú drámák) kapcsol össze, amellyel gyakorlatilag egy új kutalási és drámaelemzési terület feltárására kerül sor.

A könyv két megközelítési módot használ. Az elméleti fejezet bepillantást nyújt a drámanarratológia történetébe, az ezzel kapcsolatos érvek és ellenérvek kialakulásának folyamatába, valamint felvázolja a drámanarratológia helyét a narratológiák rendszerében. Ehhez kapcsolódva két, elemzésekben is produktívan használható eszközt mutat be: a diegetikus és mimetikus narrativitás leírását és a narratív hatóerő elméletét.
A drámákat elemző fejezetek a mono/lóg dráma egy-egy formáját mutatják be konkrét szépirodalmi műveken keresztül. Az elemzett drámák között szerepelnek narrátort alkalmazó művek, mint például Tennessee Williams Üregfigurák, Arthur Miller A bűnbeesés után, Tom Stoppard Travesztiák, monológ drámák: Samuel Beckett Az utolsó tekercs, Nagy András Alma, illetve olyan színdarabok, amelyek egyetlen szereplő, vagy több szereplő, közvetlenül a közönséghez címzett monológjából állnak, mint amilyen Brian Friel Hitgyógyász, vagy Csehov A dohányzás ártalmasságáról! című műve.
 
 
 

Szabó Attila: Az emlékezet színpadai. Performatív múltfeldolgozás Közép-Európában és a világszínházban

A színház, bár a jelenbeliség művészetének tartjuk, mindig is ezer szállal kötődött a múlthoz, kiemelt szerepet játszott a kulturális emlékezet definíciójában és megőrzésében. A kötet a színház és emlékezet sokrétű kapcsolatának feltárására törekszik, elemzési szempontokat kínálva a társadalmi emlékezet és a történelem színrevitelére törekvő színházi előadások olvasatához. Gazdag példaanyag bemutatásával arra kérdez rá, hogy az 1989 utáni színház milyen formában vesz részt a huszadik (és immár huszonegyedik) század nagy traumáinak feldolgozásában.
A „globális emlékezetdiskurzus” állomásai: a dél-afrikai apartheid lezárása, a kubai emigráns identitás problémái, a chilei diktatúra rémtetteivel való szembenézés, az Egyesült Államok 9/11-el való számvetése, a román és magyar államszocializmus tapasztalatai, és ezek színházi reprezentációi egy gazdag és átfogó képet adnak a társadalmi és színházi múltfeldolgozás különböző megközelítéseiről. A kötet elemzései párhuzamosan és egymás tükrében vizsgálják a színház és a sokféle társadalmi performansz (emlékbeszédek, közszereplők gesztusai, nyilvános események és apológiák) által megvalósuló múltfeldolgozást.
A színház sok esetben kritikát fogalmaz meg a hivatalos emlékezetpolitikák működését illetően, és azok átformálására sarkall, új lehetőségeket, nézőpontokat vet fel. Máskor a fájdalmas élmények lelki, közösségi feldolgozásában, elfogadásában nyújt segítséget. Ugyanakkor a bűnügyi és erkölcsi igazságszolgáltatás, a nyomozás és nyilvánosságra hozás, az anyagi és erkölcsi kárpótlás, az etnikai csoportok közötti kiegyezés megvalósítása nem vagy csak igen ritkán lehet a művészi rendszerek feladata. A kötetben idézett példák azt mutatják, hogy az emlékezet folyamatosan változó konstrukciójának kialakítása, fenntartása és testbe-térbe öntése olyan célkitűzés, amiben a színház az irodalommal, a filmmel, az emlékhelyekkel és a nyilvános eseményekkel egyenértékű szereplő lehet.
 
 
 
Kontaktzónák. Határterületek a színház mentén (szerk. P. Müller Péter, Egri Petra, Kvéder Bence Gábor, Németh Nikolett Anna) 
 
A kötet címe, Kontaktzónák, az érintkezés területeire utal. Azokra a helyekre, ahol a kapcsolódások, átfedések, kölcsönhatások intenzív jelenlétével találkozhatunk. Ahol fizikai, földrajzi, politikai, kulturális, antropológiai, érzelmi interferenciák formálják a zónába bármely irányból belépőket, az ott tartózkodókat. A kulturális antropológiából kölcsönvett kontaktzóna fogalom lehetőséget kínál arra, hogy a kötet írásai ne a társművészetek felől közelítsenek a színházhoz, de ne is az összművészeti jelleggel felruházott színház alkotóelemeinek szétválo¬gatásával, elkülönítésével próbálják kimutatni a színházi vonatkozások jelenlétét különböző területeken.
 
A tanulmányok olyan – akár a művészet(ek)től igen távoli – műfajokat, eseményeket, jelenségeket vizsgálnak, amelyek kontaktusban vannak/lehetnek a színház olyan inherens elemeivel, mint a performativitás, a teatralitás, a nyilvánosság, a test, a tér, és így tovább. A tizenkilenc tanulmány között olyan művészeti ágak, műfajok, társadalmi események, közterület felhasználások kerülnek előtérbe, mint a fotográfia, a harcművészet, a világkiállítás, a divatbemutató, a pódium előadás, a villámcsődület, az emlékmű, az emlékünnepség, a tüntetés, és így tovább. Szerepelnek a kötetben olyan írások is, amelyek szorosabban a színházhoz (csoporthoz vagy alkotóhoz), illetve egy-két esetben drámaírók munkásságához kapcsolódnak, ám ezekben is a határterületi sajátosságok állnak előtérben. 
 
 
 
 
 

 

 
 
 
 

SZÍNHÁZTUDOMÁNYI SZEMLE

SZÍNHÁZTÖRTÉNETI- ÉS MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

Színháztudományi Szemle 43/2015

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet periodikája, a Színháztudományi Szemle 43. száma továbbra is az intézmény tudományos fóruma, publikációs lehetőséget biztosítva kollégáinknak. Ugyanakkor arra is kísérletet teszünk, hogy az OSZMI anyagait kutató PhD hallgatók igényes munkáit, kutatásuk részeredményeit is közöljük.

 

Színháztudományi Szemle 42/2013

GOBBI HILDA 100

Gobbi Hilda születésének századik évfordulója alkalmából "Színész nem élhet lelkesedés nélkül. Hogy lelkesedik, az az ő erénye..."- Gobbi 100 címmel nyílt kiállításunk a Bajor Gizi Színészmúzeumban 2013. szeptember 21-én. A tárlattal nemcsak a színművész, hanem múzeumunk megalapítója előtt is tisztelegtünk. Az életmű-kiállítás megrendezése kettős feladat elé állította a kurátorokat: a kiváló művész színészi munkássága mellett a tárlatnak meg kellett mutatnia azt a - magyar színháztörténetben egyedülálló - közéleti tevékenységet is, melyet Gobbi Hilda a színházért és pályatársaiért kifejtett, s melynek eredményei napjainkban is jelen vannak.  
 
 
 Ár: 1500 Ft
 

Színháztudományi Szemle 41/2012
 
„MULANDÓ LÉTÜNK EGY IDEIG ÉLŐ EMLÉK MARAD" 
Színháztörténeti és módszertani tanulmányok

Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, valamint kiállítóhelye a Bajor Gizi Színészmúzeum 2012-ben ünnpeli fennállásának 60. évfordulóját. A Színháztudományi Szemle jelen, 41. kötetének tanulmányai arra vállalkoztak, hogy olyan egyedi (színház- és /vagy intézmény-) történeteket mutassanak be, amelyekre e gazdag anyag adott lehetőséget. Szerzőink valamennyien az Intézmény munkatársai, az adott gyűjteményi egységek kurátorai. Az évfordulóhoz kiállítás is kapcsolódik, így kiadványunk a kiállítás ismertetőjét és műtárgyjegyzékét is tartalmazza. 

bővebben

Ár: 1700 Ft

 

 

Színháztudományi Szemle 40/2011
 
FESTETT EGEK
A jezsuita iskoladráma és a színpadi világ
 
A kötet tanulmányait egy különleges műtárgy-együttes, a Soproni Jezsuita Díszletkönyv vizsgálata köti össze. E barokk alkotás a maga nemében egyedülálló, más hasonló nem maradt ránk. A kötetet kézbe véve betekintést nyerhet a eszmék, a drámaszöveg és a színházi világ kapcsolatába. 
 

Színháztudományi Szemle 39/2009

 
 
SZÉKELY GYÖRGY: MOZAIKOK
Hét évtized színháztörténeti írásaiból
 
Dr. Székely György (*1918) a hazai színháztudomány meghatározó személyisége. A színjátéktípus fogalmának bevezetésével az 1960-as években bebizonyította, hogy a színjáték nem azonos a drámával, s azt, hogy nemcsak a leírt szöveg lehet a színházi előadás alapja. Székely Győrgy angol-német-esztétika szakon végzett a budapesti tudományegyetemen. Pályáját 1941-ben a Nemzeti Színházban dramaturgként és rendezőként kezdte. 1943-1948 között megszakításokkal a Pécsi Nemzeti Színházat igazgatta. Ezt követően a szolnoki és a békéscsabai társulatnak; 1952-19 között a Fővárosi Operettszínháznak volt a főrendezője. 1957-től a Színáztudományi Intézet illetve a Magyar Színházi Intézet munkatársa, 1960- 1980-ig az intézmény igazgatóhelyettese volt.
Bővebben     

Ár: 2500 Ft

Színháztudományi Szemle 38/2009

 
 
DIGITÁLIS SZÍNHÁZTÖRTÉNET
Színháztörténeti és módszertani tanulmányok

A magunkfajta bölcsész általában szkeptikus akkor, amikor a „korszerű technológia" hatásáról van szó a tudomány fejlődésére, mert végül is egész felnövekedése, szellemi legitimációja eredt egykor annak a felsőbbrendűségnek a paradox öntudatából, hogy ez a kettő aligha „kompatibilis". És ha időközben mind otthonosabb is a technológia labirintusában, nemigen hajlamos annak emancipálására, amit eddig mégiscsak eszközének, legfeljebb famulusának tekinthetett, a mind nélkülözhetetlenebb technikának. Akár: technológiának. Vagy éppen: informatikának - pedig még ez sem a legalkalmasabb szinonima arra, aminek persze a jelentését is csak most tanuljuk. Most, amikor történetet írunk …

Bővebben

     Ár: 1200 Ft

Színháztudományi Szemle 37/2007

 
 
SZÍNHÁZ ÉS POLITIKA
Színháztörténeti tanulmányok, 1949-1989
 
A második világháborút követően a magyar színjátszás súlyos válságba jutott. Máig sem történt meg e korszak tudományos, minden szubjektivitást mellőző elemzése. Hogyan sikerült megvalósítani a műsorpolitikai váltást, a hatalmas kultúrszomjat vajon kielégítették-e a színházak, s úrrá lettek-e a pénzügyi nehézségeken. A Színház és politika című kötetben válaszokat kapunk a legfontosabb kérdésekre, s az írások további kutatásra is ösztönöznek. A levéltárakban nyugvó aktákra alapozott tanulmányok egymásnak felelgetnek, rávilágítanak homályos pontokra, egyúttal leszámolnak az elbeszélt színháztörténet legendáival. 

 

     Ár: 2000 Ft

Színháztudományi Szemle 36/2006

 
 
 
A TEATRALITÁS DÍCSÉRETE
Orosz színházelméletek a XX. század elején
 
A kor, az orosz századelő első két évtizede a színházi utópiák, nagy hatású színházelméletek és az újraértelmezett színháztörténetek korszaka. Művészeti és társadalmi utópiák kora ez: olyan művészetfilozófiai utópiáké, amelyek nemcsak a jelen válságát és a múlt tanulságait vizsgálják, hanem igét hirdetnek: meghirdetik a jövő színházát. 
 
 
     Ár: 2500 Ft

Színháztudományi Szemle 35/2004

A MODERN SZÍNHÁZ SZÜLETÉSE

20. századdal megszülető modern színház vizsgálata azért is időszerű, mert egyrészt a századelőn kialakuló színjátszás és az ehhez kapcsolódó modern dráma mindmáig döntő befolyást gyakorol a színházművészetre és a drámaírásra, másrészt a látszólag lezárt korszak és korpusz a posztstrukturalista társadalomtudományi fejlődéssel és a tudományközi megközelítésmód érvényesítésével számos ez idáig feltáratlan összefüggésre irányít(hat)ja rá a kutatás figyelmét. Az itt következő tanulmányok által megrajzolt folyamatok, több ponton kapcsolódnak egymáshoz, és így együtt olyan összképet rajzolnak a modern színház létrejöttének irányairól és körülményeiről, amely a szerkesztő reményei szerint további kutatások elindítója és ösztönzője lehet. 

Színháztudományi Szemle 34/2002

SZÍNHÁZ ÉS EMLÉKEZET

Amikor a jubileumi Színháztudományi Szemle tematikus számának kereteit kijelöltük, úgy határoztunk, hogy a kötet a jelenleg itt dolgozó színháztörténészek, muzeológusok tanulmányait adja közre, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy jelezze, az intézményben az ezredfordulón megkezdett szakmai változások egyik célja az OSZMI szakmai rangjának növelése, kutatóhelyként való megítélésének javítása, amely szándék részbeni megvalósulásának reményével ajánlja a tisztelt olvasó figyelmébe az itt következő tanulmányokat az intézmény fennállásának ötvenedik évében szolgáló igazgató, P. Müller Péter.
 

Színháztudományi Szemle 33/2001

VÖRÖSMARTY ÉS A ROMANTIKA

A kötet a 2000. november 24-25-én Pécsett, a Művészetek Házában azonos címmel rendezett tudományos konferencia előadásait illetve tanulmányait tartalmazza.
 
 

Színháztudományi Szemle 32

 

A kötet megjelent Madách Imre születésének 175. évfordulójára

 
 
 
 
 

 

A SZÍNHÁZTUDOMÁNYI SZEMLE KORÁBBI SZÁMAI ITT ÉRHETŐK EL...