A kulisszák között című kiállítás a színházi alkotómunka folyamatával ismerteti meg a látogatókat. A lépcsőházban a történelmi Magyarország nevezetes színházépületei között vezet az út. A lépcső végén a bécsi színházépítő páros, Fellner és Helmer két művének, az 1875-ben emelt Népszínháznak, a későbbi Nemzeti Színháznak és az 1896-ban épített Vígszínháznak makettje látható. 

The permanent exhibition Between the Drapes introduces visitors into the process of theatrical creation. The stairs leading up to the second floor take you through images of the most important historical theatre buildings. At the top of the stairwell you can see models of two famous theatre buildings made by the architects Fellner and Helmer, the People’s Theatre, opened in 1875, and of the Vígszínház (Comedy Theatre), built in 1896.

Lányi Dezső (1879–1951) szobrászművész karikatúraszobraival divatot teremtett. Nemcsak a modellek őrizték féltve az alkotásokat, a festett figurák a művész kiállításain is szerepeltek. Az Ernst Múzeumban 1918-ban megrendezett tárlat katalógusában Lázár Béla ezt írta:

„Lányi Rabelais torzító erejével megy az emberi formákhoz, melyeket, mint egyéb művei igazolják, teljes pozitivitásukban, gazdag konkrét erejükben fog fel. De egyszerre csak meglátja a formák mögötti életet, a fel-felbukkanó fintort, mely ritka pillanatokban ott lebeg a formákon, képzeletében megragadja azt, s embere le van leplezve, megtudjuk élete titkát, tehetetlenül, szinte élettelen merevségben kénytelen megállani előttünk.”

Caricature statuettes by Dezső Lányi

Sculptor Dezső Lányi (1879–1951) started a fashion with his caricature statues. Not only his models preserved his works with great care, but the painted figures were also featured on the exhibitions of the artist. Lázár Béla wrote in the catalogue of the exhibition organized in 1918 at the Ernst Museum:

‘Lányi approaches human forms with a Rabelaisian distortion, which, as his other works testify, he grasps in their full positivity, in their rich power of concreteness. But out of a sudden he recognizes the life behind these forms, the a flashing grimace, which in these rare moments hovers over these forms, grasping it with his imagination, and the subject is suddenly unmasked, he lets out his life secret, the person being forced to stand in front of us helplessly, in an almost lifeless rigor.’ 

A Keszey vendéglőben 1922-ben Botosok néven „bohémtársaság” alakult, melybe a Nemzeti Színház minden tagja beléphetett, a tagság egyetlen föltétele a barátság volt.

„A barátság ápolása, a tehetségesek megbecsülése lesz fő célunk, s ha aztán akad közben egy-egy nemesebb akció, amelyet fölkarolhatunk, poharazás közben baráti módon szépen megbeszéljük, így gondoltunk már arra is, hogy nyomorban lévő kollégák helyzetén fogunk enyhíteni, vagy idevetődött, jobb sorsra érdemes vidéki színészeket karolunk föl…” – jelentette ki az egyesület elnöke, Gyenes László színművész.

Flag of the ’Staff-bearers’

A ’bohemian society’ was founded in 1922 at the Keszey restaurant under the name of Staff-bearers, which was open for all members of the National Theatre, friendliness being the only requirement for access.

‘The preservation of friendship, the recognition of the talented shall be our main objective, and if we to find one or another more noble action that we can support, we shall discuss it in a friendly manner with a couple of glasses on the side. Such a cause we have been discussing was to help our colleagues in need, or, as it was suggested at some point, we could offer support to our colleagues in the provinces deemed for a better life.’ – declared the president of the society, actor László Gyenes.

„Kövessy Albert (1860–1924), a boldog emlékű színigazgató, színművész, író és melegszívű emberbarát hívei, akiket élete utolsó esztendőiben maga köré vonzott, akik szerettek tartalmas, szellemes tréfálkozás közepette, délutáni New York kávéházbeli asztalánál, társaságában szellemi felfrissülést nyerni, és hálából segíteni őt abban az emberbaráti munkában, hogy az esztendő legszebb ünnepén, karácsonykor, az öreg munkaképtelen színészek néhány napi gondtalanságra valóval legyenek megajándékozva; elhatározták, hogy Kövessy Albert elköltözése után is, szellemét tisztelve, együtt maradnak szoros kapcsolatban, és megalapították baráti egyesülésüket, melyet Kövessy Várnak neveznek” (A Kövessy Vár életrendje, 1929). 

Documents of the Kövessy Castle: the Spool of Traditions

The late Albert Kövessy (1860–1924), theatre manager, actor, writer and his warm-hearted philanthropist friends, whom he gathered around him in the last years of his life, sitting at the tables in the New York Café in the afternoons gaining intellectual refreshment through intelligent and witty dialogue, and who, in return, assisted him in his philanthropist endeavours, that on the most beautiful day of the year, at Christmas, to provide some simple supplies to the old actors already unable to work, have decided to stay together in a tight bond even after the departure of the beloved Albert Kövessy, keeping his memory alive, founding their circle of friends titled Kövessy Castle.