Mai Blog
Csütörtökön Marton László és Fesztbaum Béla voltak vendégeink a Bajor Gizi Színészmúzeumban. További képek a beszélgetésről a Vígszínház oldalán.
Márkus László és a kitelepítés
2020. május 5.
Márkus László és Latinovits Zoltán
Macchiavelli: Mandragora. Csokonai Színház, Debrecen, 1957
Ismeretlen fényképész felvétele
Forrás: OSZMI
Márkus László főiskolai vizsgaelőadására készült éppen, amikor édesanyjával együtt el kellett hagyni a fővárost. Utólag fanyar humorral mesélt erről, s bár néhány hónap után visszatérhettek otthonukba, a Békés megyei kalandot sosem felejtette el.
„Molière az Úrhatnám polgár című művének Jourdain urát alakítottam volna, de valami közbejött. Akkoriban az volt a szokás, hogy a kitelepítéssel foglalkozó emberek álmatlanságban szenvedtek és ezért éjszaka dolgoztak. Hajnali négykor megállt egy autó a házunk előtt, és én negyedóra múlva már úton voltam Békés megyébe; egy Okány nevű faluban, Sarkadtól nem messze kötöttünk ki, az egykori zsidó nagybirtokos, Schwarz úr birtokán.
A fél ország Major Tamáson röhögött. … Ő, aki olyan fényes mozgalmi múlttal rendelkezik, aki akkora befolyással bír, fújhatja a rendezését, mert kitelepítették a főszereplőjét. Én különben, túl azon, hogy mérhetetlenül el voltam keseredve, s ölni tudtam volna, jó társaságba kerültem: csupa herceg, báró, nagykulák, ronda kapitalisták, szóval jól össze lettünk ott terelve. Elmondhatom, hogy az életben egyetlen alkalommal, szerencsére mindössze tíz napig, csupa finom ember társaságában voltam.
De ennyivel alig érték be azok, akik vigyáztak ott az egészségünkre és testi épségünkre. És ez lett a vesztük. Meg a répának is. Ugyanis kitereltek bennünket répát egyelni. Én azelőtt mindig ilyen munkát csináltam, így aztán könnyen beletaláltam magam ebbe a derékpróbáló elfoglaltságba. Nem akarok hencegni, de azon a részen, ahol én egyeltem a répát, nemhogy répa, de még fű se nőtt többé. Még szerencse, hogy nem nagyon figyeltek arra, mit csinálok, mert különben rám sütik a szabotőr bélyegét is.”
/In: Harangozó Márta: Márkus László. Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, 1985/
Megnyitó a pécsi Bóbitában
2016. május 11.
A Jön a bábos kiállítás Pécsre utazott!
Napokon keresztül építették az OSZMI Bábtárának munkatársai a Bóbita Bábszínház csapatával együtt a Jön a bábos kiállítást. A Bóbita Bábszínház bábmúzeumának középső termében április 30-ra minden szög és minden zsinór a helyére került; így készen álltunk a tárlat megnyitására.
Mindentől távoli szigetnek tűnik Rév István Árpád munkássága és a Nemzeti Bábszínjáték rövidéletű működése. Alig tudunk róla bármit is, bár esztétikai elképzelésében, színházi programjában újítónak számított. A Nemzeti Bábszínjáték 1941-től 1944-ig működött nagy sikerrel. A színház 1945-ben még újra megnyitotta kapuit, ám ekkor már mindössze pár előadást ért meg, sőt, a társulat utolsó előadása 1947-re tehető, amikor is az I. Magyar Bábjátékos Kongresszuson előadták a Toldit a szakmai közönségnek.
Rév elsőként nyitott magánvállalkozásként állandó, társulattal és repertoárral működő bábszínházat. Színházát úgy kell elképzelnünk, mint a korabeli budapesti színházi élet kicsinyített mását: megjelentek nála a leghíresebb sikerdarabok, francia vígjátékok, klasszikus, többfelvonásos drámák, operaelőadások és mesejátékok. Ennek a műfaji sokszínűségnek, technikai újításnak a mentén építettük fel a kiállításunkat, amely Rév munkamódszerét is igyekszik megjeleníteni: az esztétikai elképzelés megalkotásától kezdődik, majd a bábtechnika és a színpadtechnika kialakításán keresztül a báb felöltöztetésén és a szerepértelmezésen át folytatódik, végül a reklámtevékenységgel végződik. Az egész folyamat központjában pedig, mint ahogy a térben is érzékeltettük, maguk a bábok találhatók. A kiállítás megrendezésekor igyekeztünk, hogy ez az időben viszonylag távoli történet megfoghatóvá váljon a gyerekek számára is. Interaktív elemek, gondolkodtató fejtörők tarkítják a kiállítást.
A tárlat augusztus végéig látogatható a Zsolnai negyed gyönyörű épületében.
Írta: Hutvágner Éva
Fotó: Lovas Lilla
Korábbi bejegyzések
Mészáros Ági és a Talpalatnyi föld
2020. április 28.
Mészáros Ági, 1956
Inkey Tibor felvétele
Forrás: OSZMI
A magyar filmművészet kimagasló alkotása az 1948-ban Bán Frigyes által rendezett Talpalatnyi föld, melynek két főszereplője Mészáros Ági és Szirtes Ádám a bemutatót követően méltán vált országos hírű művésszé. Szirtes másodéves főiskolás volt, amikor Bán Frigyes kiválasztotta a férfi főszerepére. Piros Góz Jóska karaktere különösen közel állt hozzá: „Góz Jóska az életem egy darabja. Azt szeretem benne, hogy tüzes, harmatos ember, talán azért, mert én is harmatos fiatal voltam. Bán Frigyes olyan volt, mint az apánk és Mészáros Ágival boldogság volt együtt játszani. Nekem a Talpalatnyi föld egy tisztára mosott kötény, a harmatos reggel, egy érintetlen, hamvas szilva és mindannyiunk számára – ma már történelem.” – vallotta később a színész.
Juhos Marika szerepét a Nemzeti Színházban akkor már főszerepek sorát játszó Mészáros Ági kapta. Pedig eredetileg nem is neki szánta a rendező.
Bán Frigyes Juhos Marika szerepét illetően először Ruttkai Évára gondolt. Próbafelvételt is csináltak vele, de a rendező úgy vélekedett, hogy pisze orra megakadályozhatja abban, hogy a film sztárja legyen. Arra próbálta rábírni Ruttkait, operáltassa meg az orrát, amit ő nem vállalt. Végül a mozik nézői előtt még ismeretlen, a Nemzeti Színházban azonban már szép sikereket aratott Mészáros Ági kapta meg a főszerepet.
A film forgatását – hetekig tartó országjárás után – 1948. június 20-án kezdték el Tiszaörsön, majd Ócsán folytatták. Ezek a felvételek közel három hónapot igényeltek. 400 helybeli lakos szerepelt a Tiszaörsön forgatott jelenetekben, olyan nagyszámú statisztéria, amilyenre korábbi magyar filmben nem volt példa.
A forgatáson részt vett falubeliek életében örök emlék maradt ez a néhány hónap, melyet az alábbi történet is megerősít:
„A híres lakodalmas jelenetet a falu egyik csendes, templom melletti utcájában készültek felvenni, de csak egy kis kényszerszünet után sikerült, mert kiderült, nincs Juhos Marikának olyan cipője, amelyben a menyasszonytáncot járhatta volna. Bán Frigyesnek, a rendezőnek ekkor mentőötlete támadt.
Abból indult ki, hogy az asszonyok sokáig megőrzik a cipőjüket, amelyben a lakodalmukban táncoltak. Gyorsan szétfutottak a filmesek a községben cipőt keresni Juhos Marikának. Szirtes Ádámtól, felejthetetlen filmbéli partnerétől tudom, hogy fél óra sem múlott, a vőlegényes ház »gangján« több tucatnyi »menyasszonycipő« sorakozott, a kölcsöntopánkák egyikében táncolt Juhos Marika kényszer szülte lakodalmán.”
/Tiszai Lajos: Édes Annánk és Juhos Marikánk. Jászkun Krónika, 1998. május 14./
Molnár Gál Péter hagyatékának megvásárlásáról
Az elmúlt évek során két kisebb részletet sikerült Molnár Gál Péter hagyatékából megvásárolnunk, azonban az anyag kvalitása azt indokolta, hogy az egész hagyaték a múzeum gyűjteményébe kerüljön. Örömmel adjuk hírül, hogy anyaintézményünk, a Petőfi Irodalmi Múzeum segítségével sikerült a teljes kollekciót megszerezni.
|
|
Molnár Gál Péter (1936–2011) a 20. század második felének legjelentősebb színikritikusa volt. Levelezése az egyik utolsó nagy kéziratgyűjtemény, mely az 1960-as, 1970-es és 1980-as évek színházi életének kiemelkedő forrása. MGP itthon és külföldön élő barátaival és kollégáival levélben tartotta a kapcsolatot, levélben cseréltek eszmét, számoltak be az aktuális színházi eseményekről. Az anyagban olyan nevek bukkannak fel, mint Aczél György, Örkény István, Latinovits Zoltán, Makai Péter, Nádas Péter, Zsótér Sándor, MGP felesége, Ronyecz Mária, etc. A barátokkal folytatott levélváltás mellett tanulságosak azok az írások is, melyeket Molnár Gál a Népszabadság kritikusaként kapott. Bátran kijelenthetjük, hogy Molnár Gál Péter levelezése a 20. századi írásbeliség egyik utolsó nagy gyűjteménye. Molnár Gál Péter termékeny szerző volt, a kritikusi, újságírói tevékenysége miatt azonban nem tudott elég időt fordítani nagy összegző műveire. A hagyatékban több befejezetlen, illetve megjelenésre váró nagyobb lélegzetű tanulmánya is található: Csokonai Vitéz Mihály színházáról, Ljubimovról, Vámos László rendezőről, Hofi Gézáról, Molnár Ferencről, Lugosi Béláról írt műve. Dramaturgként több színdarabot írt és dolgozott át, jelentős a filmforgatókönyv-írói tevékenysége is. Szövegkönyvei mind a hagyaték részét képezik. Molnár Gál Péter élete során kisebb színháztörténeti gyűjteményt is létrehozott. A kollekcióban a Nemzeti Színház történetéről több kézirat tanúskodik. |
A Bevételi napló a Nemzeti Színház és kamaraszínháza napi bevételi kimutatását tartalmazza 1943. szeptember és 1945. október között; Az ügyeletes rendezői napló a Katona József Színházban (a Nemzeti Színház kamaraszínházában) készült 1951–1952-ben; míg A próbajelentések könyvében többek közt a Peer Gynt, a Ljubov Jarovaja és Az ember tragédiája című darab próbafolyamata követhető végig 1957. április 10. és 1962. április 2. között. Különösen az ügyeletes rendezői napló tarthat érdeklődésre számot, hiszen a kommunista diktatúra legsötétebb esztendejéről tudósít. Megtudjuk belőle, hogy mi történt 1952. december 28-án a Fáklyaláng előadásán: „Telt ház, szervezés eredménye. A nézőtéren nagy többségben M.T.H.-sok tartózkodtak. Ez nem szerencsés közönség a Fáklyalánghoz, a mai előadás tapasztalatai lapján. Az ipari tanulók állandóan vígjátékinak értelmezték ezt az előadást. Pl. nagy nevetéssel reagáltak a II. felvonás hatalom átadásánál Bessenyei szövegrésze: „Te vagy a fővezér.” Az előadás nem adott alkalmat erre.”
Az 1956-os forradalom idejéből való a Nemzeti Színház ideiglenes forradalmi tanácsának határozatait összefoglaló gépirat. Ezt az időszakot két levél is dokumentálja.
Értékes Gellért Endrére vonatkozó anyag is: három rendezőpéldány, verskéziratok, zsebnaptárak.
Magyarország örök primadonnájának, Honthy Hannának hétköznapjairól, magánéletéről, életmódjáról három tucat levél tudósít. A színésznő barátnőjének, Gál Irénnek – Molnár Gál Péter édesanyjának – nemcsak nyaralásairól számolt be, gyakran postán küldte el kéréseit, megbízatásait. Ezek a levelek remekül kiegészítik az Országos Színháztörténeti Múzeum Honthy-gyűjteményét, melyben Gál Irén Honthynak írt levelei is megtalálhatók.
Molnár Gál nem dobott ki semmit. Műsorfüzetek és meghívók hosszú sora mutatja hol járt, milyen előadásokat látott. Néhány különleges, régi darab is bekerült a gyűjteménybe.
Molnár Gál Péter hagyatéka több ezer darabból áll, kutathatóvá tétele hosszú éveket vesz majd igénybe.
Írta: Csiszár Mirella